2012. október 31., szerda

Kalács az ősz ízeivel



Minap kalács-sütő hangulatban voltam. Valami fahéjasra vágytam, meg diósra. Így alakult ez a kalács:

Fahéjas-diós-lekváros kalács

Kivételesen a recept hamarabb jelent meg a nosalty-n, mint a blogon. Ezt a címet csak butítottnak hívom, mert eredetileg kalács az ősz ízeivel lett a neve, de az valamiért nosaltyéknak nem jött be.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 3 dl tej
  • 8 dkg zsír
  • 1 tojássárgája
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 citrom reszeltelt héja
  • 4 csapott ek cukor
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 1 mk só
  • Töltelékhez:
    • fahéjas cukor
    • 8-10 dkg darált dió
    • 3-4 ek baracklevár
    Kenéshez:
    • 1 tojás

     
    A hozzávalókból kalácstésztát dagasztunk (kenyérsütő gépben is dagaszthatjuk), majd 1 órát kelni hagyjuk langyos helyen.
    A megkelt tésztát átdagasztjuk, 3 részre osztjuk, majd letakarva 10 percet pihentetjük.
    Közben előkészítjük a töltelékeket. A fahéjhoz cukrot vegyítünk, a diót megdaráljuk, cukorral elkeverjük.
    A tésztadarabokat kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk, téglalap alakúra. Az egyikre diós cukrot szórunk, de hagyjunk meg belőle 2 evőkanálra valót, a másikra fahéjast, a harmadikat megkenjük lekvárral és a maradék dióval megszórjuk. Felcsavarjuk a tésztákat, majd a tekercseket összefonjuk és kuglófformába rakjuk. (Én úgy szoktam tovább keleszteni, hogy beteszem a sütőbe 10 percre, 50 fokra. Aztán kint is kelesztem letakarva 10 percig, míg a sütőt előmelegítem 170-175 fokosra.)
    A kalácsot lekenjük tojással. Eztán jöhet a sütés, kb. 30 perc szükséges hozzá.

    Karalábéleves egyszerűen


    Mindkét gyerkőc szereit a levest. Szinte kivétel nélkül minden levest nyomatékolnak be, amit készítek. Ez az egyik legegyszerűbb leves, és szerintem a legfinomabb is. Sokféle mód el lehet készíteni a karalábé levest, de szerintem így a legegyszerűbb, és így marad meg a karalábé hamisítatlan íze. Egyszerű.


    Nagyon egyszerű karalábéleves


  • 1  karalábé
  • 1 nagyobb sárgarépa
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 kisebb petrezselyemgyökér
  • levestészta
  • petrezselyemzöld
  • olaj
  • 1 tk natúr ételízesítő
  • őrölt bors
  • 1 ek  cukor

  • A hagymát megpucoljuk, kockára vágjuk, kevés olajon megpirítjuk.
    A zöldségeket is megpucoljuk, kockákra vágjuk és a pirított hagymához adjuk, sózzuk, borsozzuk, 1 ek cukrot szórunk rá és pirítjuk pár percig.
    Eztán ráöntünk 1 dl vizet, szórunk rá a natur ételízesítőből, és fedő alatt negyed óráig pároljuk.
    Felöntjük 8 dl vízzel, felforraljuk, aztán csendes lángon addig főzzük, míg meg nem puhulnak a zöldségek.
    Tetszés szerinti levesbetét tésztát rakunk bele, és pár perc alatt készre főzzük.

    Paradicsomos gombócok

    Néha rámtör, hogy akkor most valami paradicsomost ennék. Paradicsomos káposzta, paradicsomos húsgombóc stb...Tegnap reggel miután megtettem a közel 2 km-es körömet az oviba meg a bölcsibe, még úgy gondoltam, hogy a darált hús klasszikus paradicsomos húsgombócként fogja végezni. Aztán beugrott az a kicsi gombócos tésztán tálalt változat. Megnéztem vagy öt féle elkészítési lehetőséget, majd összedobtam a saját verziót.


    Paradicsomszószos húsgombócok

    Hozzávalók:

    Húsgolyóhoz:
    • 40 dkg darált sertéshús
    • negyed fej vöröshagyma apróra vágva
    • 3 gerezd fokhagyma zúzva
    • fél sárgarépa lereszelve a sajtreszelőn
    • bors
    • 1 tk. pirospaprika
    • 1 tojás
    • csipet oregánó
    • kb. 3 ek. zsemlemorzsa
    • 5 dkg reszelt sajt (én most cheddart használtam)
    • kevés olaj a sütéshez
    A szószhoz:
    • 1 doboz paszírozott paradicsom (500 g-os)
    • 1,5 dl víz
    • cukor
    • csipet oregánó
    • csipet bazsalikom
    • negyed fej vöröshagyma apróra vágva
    • 3 gerezd fokhagyma zúzva
    A húsgolyókhoz összedolgozom a hozzávalókat. A zsemlemorzsát szükség szerint adagolom, hogy jól formázható masszát kapjak. A masszából helyes kis golyókat formázok.
    Közben kevés olajon megpirítom a hagymát, rádobom a zúzott fokhagymát és már öntöm is fel a paradicsommal, nehogy a fokhagyma megégjen. Ráöntöm a vizet, sózom, borsozom, ízesítem bazsalikommal, oregánóval, és cukorral.
    Közben a húsgolyókat kevés olajon megpirítom, majd rögtön átköltöztetem őket a rotyogó paradicsomszószba, ahol még kb. 20-25 percig csücsülnek.
    Közben kifőzöm a tésztát; én most spagettit választottam. Mikor kész, forrón, reszelt sajttal megkoronázva tálalom.

    2012. október 28., vasárnap

    Nyüzsgő hetek

    Bizony azok voltak, több szempontból is. Balu elkezdte a bölcsibe szokást, Nóriéknál meg tesz-vesz napok voltak.
    A bölcsibe szoktatással voltak némi félelmeim,már az általánosokon kívül,mint elszakadás, milyen lesz majd neki, hogy viseli stb.
     Baluka mostanában vett fel néhány idegesítő szokást, és tartottam tőle, hogy mi lesz, ha a bölcsiben is előadja őket. Elsőre talán szórakoztatónak hangzik, de az egyik legújabb szokása,hogy a mikor leszedem róla a pelust a pelenkázón,akkor pisil, akár több kisebb adagban és mindezen persze jót mulat. A másik nem túl kellemes szokása, hogy harap. Újabban nemcsak örömében, de dühében is. Aztán ott van még a hiszti téma, meg amikor lefekszik a földön, összegömbölyödik, elernyeszti magát és gyakorlatilag mozdíthatatlan. Evésnél is van egy újabb szokása: kiköpi az ételt ha épp inni akar, vagy épp megunta (bár ennek ellenére tolja be a többi falatot).
    Egy valamiben reménykedhettem. Mégpedig abban, hogy a nagyszülőkre bízva mindig azt kapom meg, hogy milyen áldott jó ez a gyerek, nem is értem mit panaszkodsz...szóval, csak engem tisztel meg a disznőfülű ezekkel a dolgokkal. Azaz, próbálgatja a határait anyánál (meg néha apánál is).Erősen reméltem, hogy a gondozónővel, mint ismeretlennel jó gyerek lesz hát Balu.
    Szóval, a megbeszálteknek megfelelően hétfő reggel 10-kor megjelentünk az bölcsiben egy adag váltópelussal, meg váltócipővel, benti ruhával, meg anyának egy benti papuccsal. Mivel szitált az eső, nem mentek ki játszani, bent volt  a délelőtti móka. Megkaptuk a gondozónőnket, Vikit, egy szimpatikus fiatal nő személyében. A csoporttal van még egy gondozónő, Marika, ő is nagyon érti a dolgát.
    Hétfőn csak egy órát voltunk, ezalatt én is bent voltam a csoportban. Balus kb. 1 fejjel nagyobb a többieknél...(s mint utóbb kiderült, a legkisebb súlyú leánykától kétszer nagyobb súlyú.Az átlag 11-13 kg.). Különösebb gond nem volt, a fiatalember rögtön elvegyült a többi kicsi közt, és játszott. Egy kislány rögtön mellé is szegődött, és szerencsére jól elvoltak (nos, ő pont a fele akkora súlyú lányka, mint Balus). Kicsi probléma csak akkor adódott,mikor a lányka elcsaklizta Balutól a játéktelefont, erre ő meg kicsit odacsapott, de persze nem komolyan, vagy erővel, csak úgy figyelmeztetőleg. Az óra végére éreztem Balun, hogy peluscserét kell csinálnom, de a nagyfiúnak esze ágában sem volt a jó helyről mozdulni, így bevágta a le a földre, összegömbölyödős, nem mozdulós formációt...amit megspékelt még egy kis kiabálással is, és végül, hogy nyomatékot adjon akaratának, még bele is harapott a kezembe....Mintha erre a gondozónők lefagytak volna volna egy pillanatra, Marika magyarázásba kezdett Balunak, hogy ezt nem szabad, ha szólunk,hogy peluscsere akkor jönni kell stb...Ugyan nem tudom mit értett meg ebből a 2 évesem, de nagy nehezen elindultunk a mosdóba a peluscserére, ami kivételesen gond nélkül ment.
    Aztán átöltöztünk és irány haza. Szerencsére nem kellett főzni, volt még vasárnapról étel, így gyors melegítés után ebédeltünk.

    Kedden már 9-re volt jelenésünk. Szinte percre pontosan érkeztünk, két nagy szatyorral, ugyanis bevittük a pelust, popsitörlőt, tisztasági csomagot (zsepi,szalvéta,papírtörlő, folyékony szappan), plusz vittem váltóruhát, tartalék ruhát meg ilyesmit. Gyors átöltözés után ismét benti játék következett, de most kiküldtek. Kintebb, mint a csoportszoba előtti folyosó. Ahonnan leskelődni se tudok, nehogy meglásson a gyerek stb....Hát jó, gondoltam, akkor üldögélés következik. Még szerencse, hogy volt nálam egy füzet, így volt lehetőségem szép terveket készíteni a hét hátralévő részére, úgy, mint mit főzzek másnapra. Mivel hétfőn nem főztem keddre, így gyorsan kitaláltam, hogy hazafelé beszaladok a boltba, veszek karalábét meg valami kisütős dínót, és lesz karalábéfőzelék.
    Feltérképeztem a bölcsis étlapot (ugyanaz a cég látja el, mint az ovit), elég jónak ígérkezik, minden nap kapnak gyümölcsöt ebéd után, és elég változatos is, a reggeli meg az uzsi is rendben lévő.
    Ültem hát ,és vártam. Vitték közben nekik a tízórait, babapiskóta meg víz. Vártam, hogy na, mikor szólnak, nyügizik, vagy sírdogál, de semmi. No, 5 perccel 11 előtt felálltam, és átvonultam az öltözőbe. Épp akkor hozta ki Viki Balut peluscserére, én meg gyorsan a falhoz tapadtam, nehogy a gyerek meglássa, hogy anya a folyosó végén figyel. Meg nehogy engem lecsesszenek, hogy mit leskelődök (ugyanis másik beszoktatós anyukának ellátták a baját, mert elkésett, hű volt ám ejnye-bejnye nekije...). Pontban 11-kor ért az öltözőhöz Balu, kézen fogva Vikivel, mosolyogva. Nem volt semmi baj, szépen eljátszott, a többi gyerekkel is elvolt, nem sírt. Kicsit félve kérdeztem a pelenkázás témára, de Viki csodálkozva mondta, hogy semmi baj nem volt, szólt neki, hogy peluscsere és jött. Mikor szólt,hogy megyünk anyához, akkor is ment. Ezen a ponton elkezdtem a beszoktatási stratégiámat tisztán látni, miszerint, ha ilyen jól megy minden, (kicsit fájó)akkor maradjunk abban, hogy én továbbra is tartom a távolságot, és mindent hagyok a gondozónőre. Mellesleg beigazolódni látszott, hogy az én kisfiam egy angyal, csak nem velem :).
    A hazafelé utunk kicsit kellemetlenre sikeredett, ugyanis ömlött az eső, így futólépésben 10 perc alatt toltam haza a srácot,meg magamat, gyereket gyorsan száraz ruhába raktam, és visszafutottam a boltba ama karalábéért.
    Futás haza, és ebédrittyentés következett 1 óra alatt. Majd letettem Balut aludni, és ezelatt megalkottam a másnapi ebédet: tejfölös fejtettbab levest (megjegyzem isteni lett!), és fokhagymás-paradicsomos tokányt tarhonyával.
    Este, lefekvés után Balu hányt. Azt gondoltam, persze, hisz össze-vissza evett délután. Az apja szerint pedig máris beteg lesz. Utalt erre a fura köhögés,de én meg arra azt gondoltam, hogy a hányás miatt van.
    Szerdán kicsit köhögött, meg folyt az orra, de mentük 9-re. Jó idő volt, így ki tudtak menni játszani. Az aznapi tervek szerint, anyuka megint gunnyad látótávolságon kívül, most 11.30-ig, és aztán Balus ott ebédel. Mivel szép volt az idő, megbeszéltem Vikivel, hogy mivel előző nap nem volt gond, elmennék shoppingolni, sétálni. Ha van valami akkor, szólnak és 15 percen belül visszaérek, egyébként 11.30-ra jöjjek vissza.
    Igen ám, de a boltok a Váci utcában is csak 10 környékén nyitnak, s addig még volt vagy fél órám. Sebaj, gondoltam, lassú séta, és bemegyek addig a rossmann-ba. Odaértem, és akkor olyat láttam, az utca túloldalán a buszmegállóban, amit addig még soha, és jól ki is zökkentett aznapra (egy hulla félig letakarva, őrizte épp vagy három hivatalos személy). Szóval, be a rossmannba, nézelődés, mert igazán semmi nem kellett onnan, aztán át a c&a-ba. Hát, őszintén szólva, nem tetszett a választék a c&a-ban, és az árak sem tűntek most olyan barátságosnak, mint egyébként. No, mindegy, gondoltam, arra jó lesz, hogy az új méreteimet megállapítsam. M-es, számszerűen kifejezve pedig 38-as. Miután felpróbáltam pár szoknyát, meg 1-2 felsőt, és a szoknyák nem jöttek be, viszont egy hosszú, puha kötött pulcsi igen, így azt megvettem. Majd egy órát bóklásztam, távoltartva magam a gyerekruháktól, mire távoztam. Kicsit bosszantott ez a szoknya dolog, főleg, hogy eltökélt voltam a témában és aznap már kb. 10 nő jött velem szemben kis fekete szoknyában....
    Időm volt még (sajnos nem túl sok), gondoltam bemegyek a h&m-be. Aztán mást gondoltam. A new yorkerbe mentem be, amit magunk közt a férjemmel csak úgy nevezünk, hogy "az itt nem veszünk semmit bolt". Mert a régi méreteimmel itt aztán semmit nem kaptam magamra. Meg a választák sem volt olyan érdeklődést keltő. Most viszont, amint beléptem, megtaláltam a szoknyát. Iszkiri egy próbára, és ez az, tökély! Még tettem egy kis kört, aztán indulhattam is vissza.
    Elhatároztam, hogy megbeszélem Vikivel, hogy ha nem volt gond, akkor nem zökkentem ki a gyereket azzal ,hogy bemegyek az ebédelésre, ha gond lenne, akkor megyek.
    Az én kisfiam szerencsére legyűrte az első ebédet (tarhonyás hús), önállóan ugyan nem akart enni, meg kellett etetni, de nem volt gond. Megjegyzem, azóta itthon is többször igényli, hogy egyedül ehessen.
    Az esténk megint hányásba torkollott, sőt, éjfélkor le is kellett cuccolnom. Balu egész éjjel köhögött, meg folyt az orra. Reggel felhívtam Vikit, hogy mi van, bár szerinte ha láz nincs, folytassuk a beszoktatást, de mondtam,hogy inkább doki, elég zűrös volt az éjszaka, meg nem szeretném lefertőzni a csoportot.
    Szóval, az első hét utolsó két napját kihagytuk. Aztán meg hosszú hétvége jött, így a szoktatást szerdán folytattuk. Végül is csütörtökön már ott reggelizett, bár nem nagyon evett. Én eljöttem délelőtt, elintéztem itthon ezt-azt, aztán 11.30-ra megint vissza. Mikor beléptem, hallottam, hogy a fiatalember ordít. Kukucskálás után megállapítottam, hogy Viki épp a pelenkázás "szépségeit" tapasztalja meg Baluval.
    Mikor ebéd után visszakaptam a vigyorgó babát gondozónőnk megállíptotta, hogy a gyerek nem szereti a pelenkázást. És az ebéd se nagyon tetszett a fiatalembernek (rakott brokkoli). Sajnos a pelusozásra nem tudok mit mondani, hisz itthon is egy katasztrófa, dehát ezt mondtam is. Előre. A jellemzésben is leírtam.
    Pénteken viszont szépen evett a gyerek, viszont a pelenkázást még mindig nem szereti. 
    Pffff...nem is fogja megszeretni....
    A csúszdázás viszont úgy néz ki, bejön neki :)
    Na és az olvasás. Ezt tőlem örökölte.
     

    2012. október 22., hétfő

    Őszi sütemény

    Két "kattanásom" van ilyenkor ősszel. Az egyik az alma, a másik meg a sütőtök. Minap találtam egy almás lepény receptet, amit mindenképp ki akartam próbálni. Nagyon bíztam a receptben, mert cukrász tanulmányokat végzett hölgytől van.A tésztában nincs tejtermék féle, és sütőpor sem. Juhé!  No, izgulást kilövöm, isteni finom lett a végeredmény almás lepény. Vékony tészta, sok alma, egy kis extra, a lekvárkenés a tésztára, tiszta fincsiség. A receptet a nosaltyról vettem, ITT lehet elolvasni ,Ágitól való, és tényleg nagyon finom.
    Aztán tegnap láttam Limaránál egy sütőtökös almás rácsos linzer receptet, és mivel az almás istenien sikerült, úgy gondoltam, hogy itt az alkalom, hogy házasítsam a sütőtököt az almával, de a tészta az marad Ágié. Na jó, egy cseppet változtattam, konkrétan az eredetiben 30 dkg margarin volt, én most ezt átvariáltam 25 dkg margarin és 5 dkg zsír keverékére.  És no jó, a tölteléken is módosítottam egy cseppet, sőt, ha még egyszer elkészítem, akkor még egyet fogok rajta változtatni (narancshéj helyett citromháj lesz benne) No, akkor most itt az összefésült recept. Csak hogy legközelebb ne kelljen két megnyitott ablak közt lavíroznom.

    Sütőtökös-almás lepény

    Tésztához:

    • 45 dkg liszt
    • 15 dkg porcukor
    • 25 dkg margarin
    • 5 dkg zsír
    • 1 tojás
    • 1 vaníliás cukor
    • csipet só
    Kenéshez:
    • 3 ek baracklekvár
    Szóráshoz:
    • gríz
    Töltelék:

    • 80 dkg alma
    • 30 dkg sütőtök
    • 1 narancs reszelt héja
    • fél narancs leve
    • 3 ek. méz
    • fahéj
    Kenéshez:
    • 1 felvert tojás
    Először a tölteléket készítettem el, a sütőtököt meghámoztam, majd aprítóval "lereszeltem". Az almát szintén meghámoztam majd reszelőn lereszeltem. Az almát és a tököt  lábasban megpároltam, kb. addig míg a leve nagyja elpárolgott. Mikor elkészült, beletettem a mézet, reszelt narancshéjat, narancslét és a fahéjat. Hagyjuk kihűlni.
     
    A tepsit (nagyobb méretű tepsi kb. 27*33 cm-es) kikentem, lisztezem.
    Eztán jött a tészta. A hozzávalókat gyorsan összegyúrtam, majd elosztottam 40-60 % arányban (kb. 1 kg lett a tészta, így 60-ill. 40 dkg-os darabokra osztottam). A nagyobbik tésztadarabot kinyújtottam, úgy,hogy a tepsi oldalára is fel tudjam tapasztani. Beraktam a tepsibe, majd megkentem a lekvárral, megszórtam grízzel, erre jött a tökös-almás töltelék. Kinyújtottam a maradék tésztát és a töltelékre tettem. Megkentem a tetejét a felvert tojással, megszurkáltam, és villával cifráztam a tetejét.
    180 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb. 35 perc alatt készre sütöttem.


    2012. október 15., hétfő

    Balu 2. szülinapja ,Szeghalmon ünnepelve, újirázi búcsúval fűszerezve

    Mozgalmas hétvége áll mögöttünk. Szeghalmon jártunk, s ilyenkor mindig egy komplett rohanás az a 2, netán 3 nap, amit ott töltünk. Persze most sem volt ez másként...Péntek délelőtt indultunk, vasárnap este érkeztünk, közben megünnepeltük Balu 2. szülinapját, voltunk Újirázon, ugyan mi a búcsú részt kihagytuk, az vasárnap van, oda csak Nóri ment ki apuval. Komplett családilag csak szombaton a falunapon jártunk. Bár akkor is volt már néhány árus, szóval a nagyszülők a kötelező fóliás héliumos lufikat beszerezték :). Meglátogattuk dédit (92), és ennyi volt a rohanás szombatra.
    Vagyis az újirázi kiruccanás előtt megünnepeltük Balu 2. szülinapját. Gesztenyetorta volt, és Eta néni megint nagyon aranyosat alkotott.


    A gesztenyék persze nem a fáról potyogtak, hanem gesztenyemasszából és csokiból készültek. Nagyon finom lett, Balu először nem sokat evett belőle, de tegnap este jóízűen megevett belőle egy nagy darabot
    Balunak bejöttek a gesztenyék, az összeset le akarta szedni a tortáról.
     
    .

    Az ajándék is nagyon tetszett az ünnepeltnek.


    A beígért rossz idő valahogy elmaradt, sokat tudtunk kint lenni. Balunak elmaradhatatlan volt a kismotor.

    2012. október 10., szerda

    2012. október 9., kedd

    Elmaradás stb.....

    Ismét jókora kihagyás után vagyunk. Hát helló :)! S hogy miért? Hát a technika ördöge meglátogatott ismét, s aztán nem nem lehetett valami elégedett a művével, hogy szervízbe küldte a gépemet, pár nap múlva küldte ördögnét is, és a másik gép is beadta a kulcsot.
     
    Ezalatt Takácséknál apuka betöltötte a 4. X-et...

    A tortát nem én követtem el, de nagyon fincsi volt, feketeerdő. Mostmár azt is tudom, hogy Balus az ilyen tejszínhabos tortákat kedveli.
    A blogolás nélkül telt időben nem nagyon kísérletezgettem. Találtam egy klassz habos túróspite receptet, amit anyósom tanácsára annyival javítottam, hogy állítólag az ő mamája összetört főtt krumplit kevert a túróba,hogy ne keményedjen meg, száradjon ki a cucc. Hát két kisebb főtt krumplit én is áttörtem és a töltelékhez kevertem. A tésztához adott 2 tojássárga után visszamaradt fehérjék sorsáról nem ír a recept, de azokat én a töltelék habjához raktam. Fotó sajna nem készült...de nagyjából olyan lett, mint a nosaltys recept képén látható.

    Itt van az ősz újra, és itt a sütőtök szezon is. Ennek örömére már kétszer előadtam a sütőtökös krémlevest. Mivel fél kilós tököt ritkán kapni, a maradékból egyik alkalommal a gyerekeknek készítettem vitamindús finomságot: sütőtök-alma pürét. Kb. 25 dkg megtisztított sütőtököt felkockáztam, egy almát szintén, és  e két összetevőt áteresztettem a gyümölcscentrifugán. Ha lének akarjuk szervírozni, akkor hígítsuk vízzel tetszés szerint. Ha pürének akkor ne tegyünk hozzá semmit. Ez a tök olyan édes volt, hogy cukrot se kívánt.
    Másik alkalommal lestem egy sült krumplis-sütőtökös receptet amit a magam képére alakítottam. Én ugyan csak egy egyszerű vacsinak adtam ezt elő, túl nagy sikerem nem volt vele, de nem adom fel, ugyanis azt gondolom, hogy egy kis hússal együtt sütve megszereti majd a família.

    Krumpli sütőtökkel sütve

    • 30 dkg sütőtök
    • 50-60 dkg krumpli
    • 2 fej lilahagyma
    • bors
    • 1 mk. őrölt korander
    • olaj
    • méz
    A tököt meg a krumplit egyforma hasábokra vagy tetszés szerint kockára vágom. Az olajat elkeverem a mézzel, a koriandert mozsárban összetöröm, és a mézes olajhoz adom kevés őrölt bors társaságában. Tepsi aljába kevés olajat öntök, beleteszem a tököt meg a krumplit, rászórom  a negyedekre vágott lilahagymát és megsózom, rácsurgatom a mézes cuccot. Ekkor jöhet némi kuktás segítség. Megjegyzem, ha kissé ki lenne száradva konyhai melóktól gyötört kezecskénk, akkor ne vegyünk igénybe külső segítséget ehhez a művelethez. A méz ugyanis csodákra képes a kézzel. Plánee ha egy kis olaj is rásegít. No, akkor a feladat az, hogy a mézes cuccal forgassuk át a krumpli-tök-hagyma egyveleget. S ha ez kész, akkor alufólia alá rejtve csempésszük az előmelegített sütőbe a holmit úgya fél órára. Ha megpuhult, akkor vegyük le a fóliát és pár percig pirítsuk. Kéész.
     
    Most pedig jöjjön egy igazi könnyű, húsos őszi ebédnek való:
     
    Almás-sajtos csirkemell háromhagymás krumplival
     
    Jól hangzik a cím? Aha, hogy mi az a háromhagyma? No mindjárt kiderül. Ééés, nem utolsó szempont, hogy sietség miatt alakult úgy a recept, ahogy. Hogy emlékeztet a svájci eredetű rösztire? Aha, lehet....de nem nézegettem rösziket előtte. Csak éppen egy szaftos gyors krumpliköret kellet, és eszembe jutott a jó öreg teszínes krumpli receptem .
     
     

    Hozzávalók:

    • 1 csirkemell filé szeletekre vágva
    • paprikás liszt
    • bors
    • 2 alma kb.
    • 15 dkg füstölt sajt
    • olaj
    • 60 dkg krumpli
    • 2 dl tejszín
    • bors
    • őrölt szerecsendió
    • 1 fej vöröshagyma
    • 2-3 gerezd fokhagyma
    • 1 kis csokor snidling
    • 3 centi rozmaringágról a levelek leszedve, apróra vágva
    • 5 dkg füstölt szalonna apró kockákra vágva
    A csirkemell szeleteket sózom,borsozom, paprikás lisztbe forgatom és serpenyőben forró olajban elősütöm. A szeleteket tepsibe rakom, befedem almaszelettel és sajttal (vehemencia szerint reszelttel vagy szeletelttel). Az olajat amiben sült, aláöntöm.
    Nagyobb krumplikat választok ,pucolás után nagylyukú reszelőn lereszelem, sózom, borsozom, szerecsendióval ízesítem, hozzányomom a fokhagymát, belekeverem a tejszínt. Végül apróra vágott snidlinget és rozmaringot keverek bele.
    A megpucolt hagymát lereszelem karikára vagy vékonyra vágom és a kiolajozott tepsi alján  egyenletesen elosztom. Erre jöhet a tejszínes-krumplis keverék. Az apró füstölt szalonna kockákat rászórom a tetejére és zutty be a sütőbe mindkét tepsi. Mivel a krumpli reszelt, jó hamar elkészül (közel egy időben mindkettő). A husis tepsit addig tartsuk benn, míg szép aranybarna lesz a sajt.