Miután kikecmeregtünk a náthából, boldogan mentünk hétfőn oviba. A foglalkozásokon jó kis őszi programok voltak: pl. ragasztgattak szőlőfürtöt, almát, szilvát stb. amit pénteken ki is tettek a falra. Tanultak őszi dalocskát játékkal körítve: Lipem-lopom a szőlőt elaludt az öreg csősz...
Így kell játszani:
Valaki leül a székre, a többiek körülötte lopakodnak, és "lopják a szőlőt". Közben ezt énekelik:
Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezében, vaskalap a fejében.
Egyszer csak a "szőlő lopkodók" elkiáltják magukat: "Tele a kosár!". Ekkor a csősz felpattan és megpróbálja elkapni a "lopkodókat". Akit elkap, az lesz a csősz.
Egyik nap, még a hét elején azzal jött haza a lányka, hogy ma volt büntiben, mert sikítozott, mert kergették játékból persze. No jó, nem ügy, pár percre leültették gondolkodni ennyi. Én is alkalmaznám a módszert, ha nem csapna óriási hisztériát mikor beküldöm a lépcsőre elmélkedni a tizedik figyelmeztetés után.
Aztán másik este azt mondja, hogy ő jó akar lenni. Hogyhogy?-kérdem.
- Hát hogy leszokok a butaságokról. A hülyeségekről. -Ez utóbbi kifejezésen meglepődtem, mert nem használom. Ha olyat csinál, akkor az butaság, nem hülyeség minálunk.
-Mikre gondolsz Nórikám? -kérdem- A sikitozásra meg a köpködésre?
-Igen, arra.-mondja ő.
És akkor szöget ütött a fejemben a gondolat a jó és rossz gyerek kategorizálásról, és kezdtem ideges lenni. Már a kifejezéstől is ,hogy kategorizálás, na attól meg, hogy pár nap ovi után a rossz feliratú skatulyába akarnák préselni a lányomat, különösen kezdett felmenni a pumpa. Ehhez még hozzáadom, hogy minden reggel olyan nagy kedvvel megy, és délben olyan rosszkedvűen jön el...Pfff...na beszélnem kell az ovónénivel, mert különben gond lesz...nade hogyan is vezessem ezt elő, hogy ne támadjam le, ne sértsem meg stb...
Pénteken aztán ahogy megyek a lánykáért rögtön belebotlottam Kati nénibe, aki a héten készített őszi dekorációt készült épp kirakni az öltözőbe. Mielőtt még szólhattam volna, rögtön lerohant, és azzal fogadott, hogy a Nóri nem evett délben, csak kóstolót kért, és azt is csak a tésztából, és a második falat után kihányta. De ne aggódjon anyuka, nem beteges hányás volt, csak olyan nem tetszett az étel hányás. Na, ezt jól megbeszéltük, majd a tárgyra tértem az ártatlan általános kérdéssel, hogy minden rendben van e, van esetleg probléma? Mire óvónéni mosolyogva nyugtatott, hogy az égvilágon semmi gond, nagyon szófogadó a gyerek, jól eljátszik, tök jó minden. Jó, mondom, mert említettt Nóri a büntit. Erre nem is emlékezett már óvónéni, olyan horderejű volt :-). Aztán elmondtam,hogy mit látok, mármint a kedvvel jön, kedvtelenül megy haza témát. Áh, anyuka, biztos csak fáradt, szokott du. aludni a gyerek? Hát persze, néha...
Na jó, akkor minden rendben, leszámítva a csipkedős Patriciát. De az se gond :-) különösebben.
Szóval mi az, hogy jó és rossz gyerek?Létezik egyáltalán rossz gyerek??? A megitélés elég relativ, mivel mi, felnőttek itéljük meg mi a jó és rossz, vagyis a rossz és jó gyerek. Egyszerű, nem? Ha azt teszi amit mondok, akkor jó. Ha meg nem, akkor rossz. Könnyen mondjuk más gyerekére, hogy rossz, mert épp egy olyan szituációban kapjuk el, amelyben nem "engedelmeskedik". A gyerek viselkedését nemcsak a gének , hanem a környezet is nagyban befolyásolja. Hát, nagyrészt tőlünk, szülőktől lát mintákat, ezért miénk a felelősség. Másodsorban pedig az oviban, iskolában, ezért a pedagógusé is a felelősség. Talán első lépésként olyannak kell elfogadni a gyereket, amilyen (persze a szélsőségektől eltekintve). Inkább beszélgessünk vele, mint különböző technikákkal próbáljunk ráerőltetni a gyerekre egy olyan dolgot, amit ő nem akar.
Szóval, szó mi szó, megijedtem, hogy a gyereket beskatulyázzák, hogy rossz. És akkor ő ezt el is hiszi, mert gyerek ugye. És aztán jön ennek a következménye, hogy az én képe negatív lesz. És ha negatív az én képe, akkor az önbizalma is megtörik, ha nincs önbizalma akkor, na és hogy ne is ragozzam tovább...(befordul, vagy épp ellenkezőleg, kifordul önmagából...)
Van egy aranyos, cserfes, nagyon nagyon jóindulatú, mindenben jó szándékú, segítőkész kislányom. Sokszor nagy a szája, sokszor virgonc, eleven. Ilyen, mi így szeretjük, és nem akarom, hogy megtörjék. Nem akarok egy befelé forduló vagy épp agresszióval védekező gyereket!
Visszatérve a pénteki hányásra, hát hazajöttünk. elmentünk cipőt venni, hazajöttünk, próbáltam tukmálni a gyerekre az ételt. Készítettem szendvicset, de a második falat után hánynia kellett. Aztán ment minden, ahogy előtte. Vacsira evett pár falatot, játék, fürdés, felkvés, majd 10 körül rázni kezdte a hideg, és megint hányt. Meg felment a láza és görcsölt a hasa. Miután megnyugodott, és elaludt, persze megindult az agyalás, hogy ez most mitől lehet?
- Lehet hogy nem kecmergett ki teljesen a náthából, és kis hurutos tüneteket okozott?
- Lehet, hogy benyalt valamit?
- Lehet, hogy lelki alapon van, mert azon kattog,hogy ő akkor most jó vagy rossz?
Na,azt hiszem, sose tudjuk meg. Lényeg, hogy mára jól van, se láz, se hányás. Pár falatot eszegetett minden evés alkalmával, és mindig ha kértem evett pár falat almát, vagy nápolyit. Délelőtt ő kért pudingot, abból is evett. Délben készítettem a gyerekeknek zöldségkrém levest, rém egyszerűen, abból is evett levesgolyóval. De feltűnő, hogy a tejes cuccokat, mint kakaó, puding kívánja. Délután sajtos pogit sütöttem , abból is evett kicsit. Még tegnap vettünk Normaflore-t, azt kapja és elkezdtem a Béres csepp kúrát c-vitaminnal. Még megnézem homeopátia fronton van e valami használható immunerősítésre.
Jó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése