A múlt hét elég szomorúan kezdődött. Hétfő este olyan dolog történt, aminek nyomán egy gyors és súlyos döntést kellett meghoznom. A család macskája rátámadt Balázs fiamra, ezért ott és akkor úgy döntöttem, hogy a gyerekeink nyugalma és biztonsága érdekében nem maradhat velünk többet az állat. Másnap reggel elvittük állatorvoshoz és elaltattattuk.
Részletekbe nem mennék bele, a támadást részletesen nem írom le, mert nem szeretném újra átélni. Nagyvonalakban annyi a lényeg, hogy a macska az utóbbi időben nem bírta az erős zajokat, pl. a Nóri sikítását (3 hete már volt ebből egy probléma, mikor Nóri ráijesztett, és megkarmolta őt. Aztóa Nóri félt is a macskától.). Ezen az estén pedig ismét a Nóri sikítozása váltotta ki a támadhatnékot, és épp Balázs volt a legközelebbi, a legkisebb. A félelmetes pedig az volt, hogy alig lehetett eltávolítani a macskát a babáról,tényleg áldozatként tekintett rá (anyósomat elég csúnyán összekarmolta), s mikor felkaptam, elszaladtam vele, a macska rohant utánunk, és engem is ,ugyan jelentéktelen mértékben, de megkarmolt.
Tehát egy ilyen helyzet után meg kellett hozni ezt a döntést. Immár nincs macskánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése