Szombaton vendégeket vártunk. A férjem szülinapját jöttek köszönteni Tündiék. A hetem elég zsúfoltra sikeredett, ezért szinte csütörtök este szembesültem vele, hogy fogalmam sincs, mi lesz a menü, és ez nem is változott péntek reggelig. Elvittem Nórit az oviba, s közben azon gondolkodtam, most akkor elmenjek megnézzem mi a húsfelhozatal a Nádor utcai CBA-ban, és találjam ki ott, mi legyen, vagy jöjjek haza, aztán majd menjek le Baluval. Hát, az utóbbi mellett döntöttem. Közben kitaláltam a fő fogást, a levest, ami zöldborsókrém leves lesz, s a főétel töltött csirkecomb és aszalt szilvával töltött csirkemellet. Ez utóbbihoz kaptam minap ajándékba kész alapot (bár nem használok ilyet, de ha már van, akkor próbáljuk ki), már csak a csirkemell kellett és az aszalt szilva persze. Köret még nem volt kitalálva, de ami késik nem múlik, van otthon mindenféle, lehet még rajta gondolkodni. Végül még a piacra is elvetődtem, mert a boltban nem tetszett az aszalt szilva, így azt a piacon vettem meg. Elmentem még a Cserpes Sajtműhely boltjához, tankoltam pár túrórudit, meg joghurtot.
A desszert azonban még délre sem volt tiszta. Végül jött egy isteni sugallat. Sütit nem akartam, mert a héten már tortát is készítettem, és gyártottam egy halom hálasütit Zsenyának, islert,meg kókuszgolyót, mert elintézte drága gépem szervizelését (amiért a világ végére kellett volna mennem, és kb. kétszer 3 órámba telt volna). Szóval, két dolog motoszkált a fejemben, a máglyarakás és a női szeszély. Tiszta őszies dolgok, főleg a máglyarakás. Megnéztem pár receptet, és a női szeszély inkább sütisebbnek tűnt, így maradt a máglyarakás. Sosem készítettem még, de máris felturbóztam az addig talált recepteket, ugyanis az mind száradt kiflivel vagy zsemlével írta , én meg nem tágítottam attól a gondolattól, hogy kalács lesz az alapja. Végül annyi receptet néztem meg, hogy egy nagy katyvasz lett a fejemben tőle. Mennyiségekben is nagy volt az ingadozás (volt amelyik 20 dkg kiflihez 4-6 dkg vajat írt, volt amelyik 25 (!)-öt...Na, végül fogtam a jó öreg Horváth Ilona receptkönyvet, és nem általkodtam arra támaszkodni.
Máglyarakás
Hozzávalók:
- 50 dkg kalács
- 1 liter tej
- 6 tojás
- 6 dkg margarin
- 20 dkg cukor
- 1 kg alma
- 6 ek. baracklekvár+még kb. 10 dkg kenéshez
- 10 dkg darált vagy durvára vágott dió
- ízlés szerint mazsola
A kalácsot felszeletelem, és mivel ez csak előző napos volt, nem szikkadt, tepsibe egymás mellé helyezve a szeleteket 70 fokos sütőben 10-15 percig szárogatom. Közben a tojásokat kettéválasztom, a tejet megmelegítem, a margarint felolvasztom. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, és az olvasztott margarinnal, majd hozzáöntöm a tejet. A szárított kalácsot egy mély tálba teszem, és ráöntöm a tejes masszát. Sok lesz, de nem baj,kell (én megijedtem, és nem tettem rá az összes tejet, így kicsit szárazabb, lett, szóval abból okulva mondom, hogy kell mind). Hagyom ázni vagy 10 percet.
Kikenek margarinnal vastagon egy tűzálló tálat, lehetőleg magas pereme legyen. Közben az almát meghámozom, magházát kiszedem, kettévágom, és a felekből szeleteket vágok. A diót is durvára vágom. A sütőt előmelegítem 190-200 fokra. Mikor megvagyok, az ázott kalácsot beleteszem a kivajazott tűzálló tálba, megkenem jó bőven baracklekvárral, szórok rá mazsolát (ezt előzőleg rumba is áztathatjuk) és diót. Erre a rétegre jön az alma. Ha megvan, akkor betolom a sütőbe 30 percre.
Közben felverem a tojások fehérjét jó kemény habbá. Mikor már jónak ítélem, akkor adagolok hozzá 6 evőkanál baracklekvárt. A 30 perc elteltével kiveszem a tepsit, ráteszem a habot, és lejjebb veszem a hőfokot a sütőben. Visszateszem a tepsit még kb. 10 percre, míg a hab kissé megbarnul.
És hogy mi lett a köret a húsokhoz? Andris ötletére a tepsis krumpli. Ehhez a krumplit megpucoltam, negyedeltem, megsóztam, borsoztam, szórtam rá majorannát és fokhagymaport, így tettem tepsibe, és a sütőben megsütöttem. Salátának tejfölös ubisali volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése