Kedden kiderült, hogy Nóri skarlát-gyanús....szerencsére nem az a régi vad fajta, hanem valami sokkal enyhébb lefolyású. Miután belázasodott és fájlalta a torkát a múlt hétvégén, elvittem a doktornénihez, aki miután belenézett a torkocskába meg a szájacskába, felsóhajtott, hogy jajjajj, ő a kb. hatodik páciens aki ezzel jön, és ez biza úgy néz ki,hogy skarlát. Az első gyanús esetnél megcsinálták a torokváladék vizsgálatot, és az pozitív lett.
A legjellemzőbb a hirtelen jött magas láz (38-39 fokos) az ún. málnanyelv: a nyelv közepe fehéres, a szélei viszont mélypirosak, göböcskések. Lehetnek még bőrtünetek is: piros kis kiütések, amelyek tapintásra olyanok, mintha grízzel lenne beszórva a bőr. Persze aggódtam,hogy akkor most a másfél évessel is jöhetünk nemsoká? A doktornő megnyugtatott, hogy valami titokzatos okból kifolyólag nem kapják el a 3 éven aluli gyerekek. Közérzetre szerencsére jól van Nórika. Ez a betegség már korántsem olyan, mint régen volt, sokkal enyhébb a lefolyása. Az antibiotikumos kezelést azonnal megkezdtük, mert azért csúnya utóbetegségeket is okozhat. Azonnal szóltam az óvodavezetőnek, hogy mi újság velünk, és az ovis csoportunk fórumán is jeleztem mi a helyzet. Azóta már tudom, hogy más csoportból is voltak betegek, sőt ma hívott a Nóri egyik kis ovistársának anyukája, hogy a kisfiú is elkapta, és nagyon úgy tűnik, hogy az, mert a doktornőnek nem mondták előre, hogy ilyen megbetegedés van a környezetben, ennek ellenére, mégis ez volt a diagnózis így elsőre. Náluk is láz volt, de nem torok, hanem hasfájás társult melléje és a málnanyelv.
És hogy hogyan is jön a skarláthoz a konyhában töltött idő? Hát úgy,hogy megígértem Nórinak, sütök neki pogácsát. Aztán megígértem, Andrisnak, hogy elkészítem neki a krémest. Persze a krémes elkészítése nem volt nagy ügy, mert a héten érkezett egy nagy szállítmány krémeslap anyuéktól. Beszereztem házi krémes krémport, kikevertem a megfelelő mennyiségű tejjel, aztán összeraktam a cuccot. Kész...kb. 10 perc. Be a hűtőbe, és 1-2 óra múlva fogyasztható.
A pogácsa is egyszerű menet volt. A receptje itt olvasható.
Aztán volt még egy rendelésem: a marhapörkölt. Könnyű a dolgom most, annak a receptje pedig innét van.
Gondoltam, főzök gombalevest. Szóltam hát Andrisnak, ha már lemegy a boltba kellene gomba, főznék gombalevest. Mennyit hall ebből egy férfi? Kellene gomba blablablabla.... levest. Mit kaptam hát? Zacskós gombakrém levest. Kétfélét. Hogy könnyebb legyen a dolgom. Na jó, hát akkor legyen, kivételesen. Tudom, mostanság sok mindent lehet mondani erre a blogra (is), például, hogy nem túl ötletdús, hát akkor ezzel a tasakos levessel fel is tesszük az i-re a pontot - a jó sok katt ide link után- ötletgazdagság terén :-).
Közben felkészítettem a marhát, ami, ha most vulgárisan akarnék fogalmazni, jól megszívatott. Visszasütögettem már jó párszor, eltelt az első felöntés óta másfél óra, de a hús még mindig kemény volt...Szégyen vagy sem, előkaptam a kuktát és így folytattam a hús puhítását. 25 perc után a marhája még mindig olyan volt, mint a gumilabda, így tehettem vissza újabb 25 percre, mire megadta magát és hajlandó lett ehető puhává változni.
Közben kikevertem rettentő fantáziadús zacskós leveseimet, jóízűen elfogyaszottuk, majd második fogásnak jött a házi krémes. Fogalmazzunk úgy, hogy a pöri estebédre készült el, nokedli körettel.
És ha már szivatás, akkor a múlt héten csak sikerült bemennem a csőbe, egy scone nevű édességgel, pedig erősen sejtettem, hogy ez annyira nem frankó....
Sütőporos cucc, szintén Limara konyhájából. Állítólag angolék fogyasztják teához, egyfajta édes zsemle, kettéveszik és friss gyümivel, tejszínhabbal (ill. valami másféle sűrű állagú tejkészítménnyel fogyasztják, ami nálunk nem jellemző, hogy kapható) eszik; de sütőporral készül, és emiatt volt a bizalmatlanságom is, hogy akkor ennek most milyen lesz az állaga.... És a kommentekben is volt pár aggasztó hozzászólás. Mégis belevágtam.
Hát szóval, a gyerekek szívesen rágcsálták vajjal, lekvárral, vagy anélkül, de nálunk nem aratott sikert, úgyhogy igyekszem gyorsan elfeledni. Azért here is a picture:
Jövő heti terveimről röviden. Sikerült a végét járó mézkészletet utánpótolni, úgyhogy egy grízes mézes készülni fog.
Tavasz lévén, és pótolván a múlt havi elmaradást egy friss, tavaszi étekhez kaptam ma ötletet a nosalty-n, mégpedig karalábé főzelék benne főtt húsgobóccal. Nem tejjel, nem tejföllel, hanem tejszínesen....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése