Kedves férjem rettenetes kínba lökött most engem. Hazaállított egy könyvvel, és rögtön hozzátette, hogy azért hozta, hogy legyen min méltatlankodnom a blogomban. A könyvet az egyik kolléganő leánya kapta jutalomkönyvként, pontosan nem tudom hány éves a kislány, de olyan 8-9 éves lehet. Ránézek a borítóra: gyerekkönyv?
Lackfi János: A Bögre család újabb kalandjai. Aztán felolvas pár verset az uram, s elborzadok. Lányok a hullaházban, Johanna és a nyúzás. Neem, ez nem gyerekverses könyv...Miféle ember vesz ilyet gyermek jutalomkönyvnek? Na, aztán én is belelapoztam a könyvbe, és ahol kinyílt, találtam egy szórakoztató versikét a hajról.
Aztán szépen utánanéztem a neten, hogy akkor ez most itten mi a csoda? Rá is lelék az író honlapjára ( szimpi 40 éves férfiú he-he, bár a könyv fülszövegéből kiderült, hogy ihletét öt gyermekétől kapja) , s azon bibliográfiájára. Né' má'! Gyermekverses könyv ez! Aztán több verset is elolvasék, és szórakoztató. Elolvasom magamban a két furát, amit először a férjemtől hallottam, de magamban már másként szól kicsit. Szórakoztató, bár kicsit morbid.
Akkor most úgy döntök, nem meszelem el azt a könyvet. Nem rossz. Csak érteni kell egyiket-másikat, kicsit más szemmel olvasni. És nem a 3 éves korosztályhoz mérni. Hanem mondjuk a 8-10 éveshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése