Ötlettel megint hadilábon állva indult a vasárnap. Már régóta nyomaszt egy nyúl a fagyasztóban, megkérdeztem hát a kedves férjemet mit szólna ha nyúlpaprikás lenne. És nem ellenkezett. Aztán a szüleim azt tippelték, hogy nem lesz elég az a nyúl. Erre hát kivettem még egy darab sertés lapockát, azt meg pörköltnek. Hátha marad holnapra is valami és nem kell főzőcskéznem. Tészta lesz melléje főzve, rövidcső, meg Nóri kedvéért csavart tészta. Levesnek meg maradt tegnapról még az őszibarack levesből.
Aztán a hétfőm úgy alakult, hogy a hűtőszekrény kipucolását terveztem, és persze azt, hogy nem fogok főzni. Nos, a hűtőszekrény kipucolása 4 órát vett igénybe (elhúzogatással, alatta és körötte takarítással, leolvasztással, rendrakással, némi hátráltatással), és mivel a tegnapi nyúlpaprikás nem aratott osztatlan sikert, elfogyott a sertéspöri, így hát gyorsan ki kellett találnom valamit. Fél kettőkor kikotortam egy adag csepleszes hurkát, meg melléje kolbászt, betoltam a sütőbe, olvadni, majd mielőtt sütésre váltottam volna, küldtem melléje néhány krumplit egészben, csak úgy héjában megsülni. Közben alkottam egy kis salátát ubiból, zöldpaprikából és paradicsomból (az ubit meg a paprikát karikára reszeltem, lesóztam, és 10 percre úgy hagytam, majd óvatosan kinyomkodtam, cukroztam, eceteztem, kicsi vizet is tettem rá, meg nagyon kis sót, mikor már jó ízű volt a salátalé, akkor hozzákarikáztam a paradicsomot is. Van amikor lilahagymát is teszek bele, de most kihagytam. Olyankor a hagymát is lesózom az ubival meg a paprikával).
A hűtőben való rendrakás közben felfedeztem egy adag tarját szeletelve, úgyhogy elhatároztam, hogy lesz a héten lecsós szelet pirított tarhonyával. És lesz pulykamedalion rántva, petrezselymes krumplival. Tervezek még karalábélevest, vagy főzeléket, még nem döntöttem el, melyik legyen.
Aztán van még túró is lefagyasztva, vagy 75 deka, meg van egy 25 dekás friss a hűtőben is. Valamit sütnöm kéne, valami túrós-gyümist. Ezt majd még kiötlöm.
Tegnap ráakadtam a coblerre, meg a crumble-re. Egyelőre tanulmányozási fázisban vagyok, de most,így ránézésre a cobbler szimpibb. Bár a crumble (morzsasüti ) se tűnik valami bonyolultnak.
Nórika ma nagyon aranyosan segített nekem a nagy hűtőpucolás projektben (is). Leszedte a hűtőmágneseket (ameddig elérte), aztán mikor végeztem visszahordta. Segített behozni a fürdiből az elmosott hűtőbelső-alkatrészeket. Délután ismét nagyobb dologba kezdtem, átnéztük Nórival a ruháit, mi az amit kinőtt, mit kell majd beszerezni az ovikezdésre. Közben próbálta megtanulni hogyan kell szépen összehajtani a pólókat, pulcsikat. A legnagyobbat estefelé segítette, amikor kiválogattam a holnap kimosandó konyharuhákat meg terítőket; ő rámolta be a mosógépbe. Nagyon aranyos!
Bár, a kajálása az nagyon nyögve nyelős, szó szerint, mert pl. a húst addig rágja, míg már olyan száraz, rostos lesz, hogy tényleg nem tudja lenyelni. Ketten könyörgünk neki, hogy ugyan egyen már, és reggel vagy este egy szelet kenyér (no nem 3 kilós falusi vekniből való...) vajkrémmel, felvágottal, sajttal való elfogyasztása is óriási kihívás. Nekünk meg ideget próbáló. Mert a gyerek csak csacsog, nyafog, mi meg nyaggatjuk, hogy ugyan edd már meg...Persze bepróbálkozunk mindennel: ha mindet megeszed, kapsz jégkrémet...fagyit...islert...csokit....wááááá....mi meg idegrohamot, mire fél óra intenzív agymasszírozás után is még ott a tányéron a fél szelet kenyér....
Nem úgy Balázs, bár tudom, bezzegezni nem éééééér. Ő minden benyel (ma a pálcikás jégkrémet is kikapta volna Nóri kezéből:-)). Bár a 8+ jelzésű babaételek finoman darabkásak, hogy rágásra ösztönözzék a babát, nálunk inkább öklendezésre ösztönöz...Tehát, ezeket az adagokat is botmixerrel pépesítem simára...Szerintem bőven elég lenne a 10+ -os bébiételeket finoman darabosra hagyni. Hogy még egyet bezzegezzek, Bala viszont rosszabbul alszik, mint Nórika...nappal jó ha 1 órát alszik délelőtt, és örömünnepet ülünk, ha délután 2 órát szunyál.
Nos, erre mondják, hogy 2 gyerek se egyforma...és ez így szép...
