Őszi dolgok

Itt az ősz, hűvös van, vagy jobbik esetben délután egy kis napsütést még kapunk. Hamarabb is sötétedik. Nórika újabban szívesen szinez, és nagyon is ügyesen, alig megy ki a vonalon. Egyik alkalommal halloween tökös kifestőt szinezett ki, és kitalálta, hogy beviszi az oviba. Óvónéni nagyon megörült neki, és egyúttal le is csapott rám, hogy tudnánk e hozni kifesteni valókat. Hát persze, hogy tudunk. Szívesen segítünk ahol tudunk.

Hát, íme néhány kifestegetni való. Ezek itt most csak ősziesek, én nem rajongok a halloween című eseményért...

Őszi Hercegnő

Makk:

Madárijesztő:

Makk emberke:



Ó-ó-ó-óvoda-még egyszer - elmélkedés a jó és rossz gyerekről, ha van ilyen

Miután kikecmeregtünk a náthából, boldogan mentünk hétfőn oviba. A foglalkozásokon jó kis őszi programok voltak: pl. ragasztgattak szőlőfürtöt, almát, szilvát stb. amit pénteken ki is tettek a falra. Tanultak őszi dalocskát játékkal körítve: Lipem-lopom a szőlőt elaludt az öreg csősz...

Így kell játszani:

Valaki leül a székre, a többiek körülötte lopakodnak, és "lopják a szőlőt". Közben ezt énekelik:

Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.

Furkósbot a kezében, vaskalap a fejében.

Egyszer csak a "szőlő lopkodók" elkiáltják magukat: "Tele a kosár!". Ekkor a csősz felpattan és megpróbálja elkapni a "lopkodókat". Akit elkap, az lesz a csősz.

Egyik nap, még a hét elején azzal jött haza a lányka, hogy ma volt büntiben, mert sikítozott, mert kergették játékból persze. No jó, nem ügy, pár percre leültették gondolkodni ennyi. Én is alkalmaznám a módszert, ha nem csapna óriási hisztériát mikor beküldöm a lépcsőre elmélkedni a tizedik figyelmeztetés után.

Aztán másik este azt mondja, hogy ő jó akar lenni. Hogyhogy?-kérdem.

- Hát hogy leszokok a butaságokról. A hülyeségekről. -Ez utóbbi kifejezésen meglepődtem, mert nem használom. Ha olyat csinál, akkor az butaság, nem hülyeség minálunk.

-Mikre gondolsz Nórikám? -kérdem- A sikitozásra meg a köpködésre?

-Igen, arra.-mondja ő.

És akkor szöget ütött a fejemben a gondolat a jó és rossz gyerek kategorizálásról, és kezdtem ideges lenni. Már a kifejezéstől is ,hogy kategorizálás, na attól meg, hogy pár nap ovi után a rossz feliratú skatulyába akarnák préselni a lányomat, különösen kezdett felmenni a pumpa. Ehhez még hozzáadom, hogy minden reggel olyan nagy kedvvel megy, és délben olyan rosszkedvűen jön el...Pfff...na beszélnem kell az ovónénivel, mert különben gond lesz...nade hogyan is vezessem ezt elő, hogy ne támadjam le, ne sértsem meg stb...

Pénteken aztán ahogy megyek a lánykáért rögtön belebotlottam Kati nénibe, aki a héten készített őszi dekorációt készült épp kirakni az öltözőbe. Mielőtt még szólhattam volna, rögtön lerohant, és azzal fogadott, hogy a Nóri nem evett délben, csak kóstolót kért, és azt is csak a tésztából, és a második falat után kihányta. De ne aggódjon anyuka, nem beteges hányás volt, csak olyan nem tetszett az étel hányás. Na, ezt jól megbeszéltük, majd a tárgyra tértem az ártatlan általános kérdéssel, hogy minden rendben van e, van esetleg probléma? Mire óvónéni mosolyogva nyugtatott, hogy az égvilágon semmi gond, nagyon szófogadó a gyerek, jól eljátszik, tök jó minden. Jó, mondom, mert említettt Nóri a büntit. Erre nem is emlékezett már óvónéni, olyan horderejű volt :-). Aztán elmondtam,hogy mit látok, mármint a kedvvel jön, kedvtelenül megy haza témát. Áh, anyuka, biztos csak fáradt, szokott du. aludni a gyerek? Hát persze, néha...

Na jó, akkor minden rendben, leszámítva a csipkedős Patriciát. De az se gond :-) különösebben.

Szóval mi az, hogy jó és rossz gyerek?Létezik egyáltalán rossz gyerek??? A megitélés elég relativ, mivel mi, felnőttek itéljük meg mi a jó és rossz, vagyis a rossz és jó gyerek. Egyszerű, nem? Ha azt teszi amit mondok, akkor jó. Ha meg nem, akkor rossz. Könnyen mondjuk más gyerekére, hogy rossz, mert épp egy olyan szituációban kapjuk el, amelyben nem "engedelmeskedik". A gyerek viselkedését nemcsak a gének , hanem a környezet is nagyban befolyásolja. Hát, nagyrészt tőlünk, szülőktől lát mintákat, ezért miénk a felelősség. Másodsorban pedig az oviban, iskolában, ezért a pedagógusé is a felelősség.  Talán első lépésként olyannak kell elfogadni a gyereket, amilyen (persze a szélsőségektől eltekintve). Inkább beszélgessünk vele, mint különböző technikákkal próbáljunk ráerőltetni a gyerekre egy olyan dolgot, amit ő nem akar.

Szóval, szó  mi szó, megijedtem, hogy a gyereket beskatulyázzák, hogy rossz. És akkor ő ezt el is hiszi, mert gyerek ugye. És aztán jön ennek a következménye, hogy az én képe negatív lesz. És ha negatív az én képe, akkor az önbizalma is megtörik, ha nincs önbizalma akkor, na és hogy ne is ragozzam tovább...(befordul, vagy épp ellenkezőleg, kifordul önmagából...)

Van egy aranyos, cserfes, nagyon nagyon jóindulatú, mindenben jó szándékú, segítőkész kislányom. Sokszor nagy a szája, sokszor virgonc, eleven. Ilyen, mi így szeretjük, és nem akarom, hogy megtörjék. Nem akarok egy befelé forduló vagy épp agresszióval védekező gyereket!

Visszatérve a pénteki hányásra, hát hazajöttünk. elmentünk cipőt venni, hazajöttünk, próbáltam tukmálni a gyerekre az ételt. Készítettem szendvicset, de a második falat után hánynia kellett. Aztán ment minden, ahogy előtte. Vacsira evett pár falatot, játék, fürdés, felkvés, majd 10 körül rázni kezdte a hideg, és megint hányt. Meg felment a láza és görcsölt a hasa. Miután megnyugodott, és elaludt, persze megindult az agyalás, hogy ez most mitől lehet?

• Lehet hogy nem kecmergett ki teljesen a náthából, és kis hurutos tüneteket okozott?
• Lehet, hogy benyalt valamit?
• Lehet, hogy lelki alapon van, mert azon kattog,hogy ő akkor most jó vagy rossz?

Na,azt hiszem, sose tudjuk meg. Lényeg, hogy mára jól van, se láz, se hányás. Pár falatot eszegetett minden evés alkalmával, és mindig ha kértem evett pár falat almát, vagy nápolyit. Délelőtt ő kért pudingot, abból is evett. Délben készítettem a gyerekeknek zöldségkrém levest, rém egyszerűen, abból is evett levesgolyóval. De feltűnő, hogy a tejes cuccokat, mint kakaó, puding  kívánja. Délután sajtos pogit sütöttem , abból is evett kicsit. Még tegnap vettünk Normaflore-t, azt kapja és elkezdtem a Béres csepp kúrát c-vitaminnal. Még megnézem homeopátia fronton van e valami használható immunerősítésre.

Jó?

Megy a nyár, jön az ősz...

Itt a szeptember, megkezdődött az ovi, naptár szerint ősz van, azonban nagyon úgy néz ki,hogy a nyári kánikula még így a hónap első dekádjában is tartja magát makacsul. A hét második felére már ígérnek kissé hűvösebbet, addig is, találtam egy verset, íme:

Horváth Imre: Nyár és ősz

Levelek hullanak

táncolva, pörögve,

pajkos szellővel

némán pörölve.

Szürke lovaikon már

köd úrfik járnak,

ekképpen üzen

az ősz a nyárnak.

És a derűs nyár

vajon mit csinál?

- Bezárja óriás égi boltját

lakatra,

üzenetét az ablakba

akasztja:

pihenni mentem, írjatok,

címem: Nap utca három,

találkozunk a jövő nyáron!

Az első ovis hétvége

Pénteken együtt mentünk apával az oviba, ahol is összefutottunk egy volt kolleganővel, Andreával, aki egy évig helyettesítő titkárnő volt nálunk pár éve. Most az ovinkban dolgozik pedagógiai asszisztensként. Hát, legalább egy ismerős :-). Nórin ismét azt láttam, hogy kicsit kedvetlen. Míg Andreával beszélgettünk, folyamatosan lökdösött, hogy menjünk már. Kapott egy hercegnős hátizsákot az ovikezdésre és mellé meglepiként Jázmin hercegnő babát, amit el is vitt magával az oviba, azonban távozáskor az óvónéni a lelkére kötötte, hogy ne hozzon be többet játékot. Mondjuk ez érthető is, huszonvalahány gyerek privát játékára nem tud figyelni...

Pénteken almából és szilvából főztem gyümölcslevest, amit joghurttal habartam be, így Balázsnak is nyugodtan adhattam belőle. Második fogásnak rántott csirkemell szeletek és rántott patiszon volt rizzsel, majonézzel. Balázsnak pároltam cukkinit, tettem bele a rizsből meg leszedtem egy husi bundáját, és ezt turmixoltam össze. Minden esetre 2 nap ovi után sikerült annyit leszűrni, hogy a leánykám nem hazudtolja meg magát, és nem eszik renedesen. Csütörtökön 2 és felet vágott be a meglepi almás pudingos papacsinából, pénteken meg fél tányér levest, és 2 szelet patiszont némi rizzsel és majonézzel. Pedig annyira nem hangzik szörnyűnek az étlap, bár hát, ugye nem anya főzte (és nem is rimánkodik fél órát, hogy egyen a gyerek). Csütörtökön paradicsom leves volt meg rántott husi krumplival, ubival. Pénteken meg zöldborsó leves és rizses hús, ami szintén a gyerek kedvencei közé sorolható.

A szombati ebédet már pénteken előkészítettem, így szombaton volt időm szöszölni olyasmivel, hogy vasalás, meg kanapé tisztogatás , na de erre még visszatérünk....Szóval, a szombati ebéd bőrös malackaraj egyben sütve krumplipürével és ubisalival, meg a maradék gyümileves.

Ma zöldborsó leves és brassói készül.

Pénteken anyósomnak feldagadt az arca, meg  kiütések jöttek ki rajta, így Rékáéktól igyekeztünk haza kora este, és irány az ügyelet. Hát, sok dolog nem történt, persze ránézésre nem tudják mitól van, injekció és hazajöhet. Még most sem jó a helyzet, mert a duzzanat ugyan lement, de a viszketés nem múlt el.

Péntek óta nem múlnak a bajok: én háztartási balesetet szenvedtem, a nyitott mosogatógép ajtóban megbotlottam és tanyáztam egyet. Szerencsére "csak" a felkaromon lett egy jókora lila folt, ahogy próbáltam megkapaszkodni a konyhapult szélében. Később  Balu is szerzett egy apró púpot a fejére, ahogy elvesztette az egyensúlyát és elesett.

Ma hajnalban Nóri is csatlakozott a beteg részleghez. Tegnap már mondta, hogy fáj a torka, de kora hajnalra belázasodott ,nem vészes, 38 alatt, kapott panadol babyt, de folyik az orra, köhög, fájlalja a torkát, és most is alszik , ő az antialvós... Remélem Balu nem kapja el. Holnap minden esetre nem megy oviba, délután irány a doktornő...

No, kanapétakarítás. Én a bordómániás, annak idején persze milyen kanapét választottam, hát bordót...Ami éppen nem arról híres, hogy tisztának látszik. Általában 1-2 hetente le van porszívózva, néha meg vizes szivaccsal áttörlöm, néha meg veszek kárpittisztító habot és azzal kísérletezek. Majd rájövök, hogy semmire se jó...A legkritikusabb részek a karfák, meg a nagy kanapé ülőrésze, ahova az én jó uram szeretettel ül le izzadtan....ettől aztán az ülőrészen csini óriási fehér foltok keletkeznek. Elkapott az öko mánia, ezért utánanéztem hogy lehet kanapét tisztítani a la öko. Hát, írtak valami keveréket, amiből 1 kanállal kell vízbe tenni és felhabosítani, de ha nincs kedvünk, akkor jöhet az ecetes vizes szivacsos lemosás. Hát, én is így jártam el. Kb. 5 liter vízbe tettem nem túl sok, úgy 5 ek ecetet. Szivaccsal jó vizesen áttöröltem a kárpitot, és vártam, hogy mi lesz. Vizesen elég jól nézett ki az eredmény, s aztán megszáradva meglepően jó eredményt hozott. Eltűntek a világos foltok ,a szín pedig felfrissült. És mindennek a tetejében felfedeztem, hogy itt a belváros közepén, 2 utcával odébb van egy zöld bolt, ahol szintén beszerezhető a mosószóda, szódabikarbóna és citromsav, szinte forintra annyiért, mint amennyiért a zöld polcnál vettem...a címük: www.zoldzug.hu.  

Ó-Ó-Ó-Óvoda....

Már az óvodai beiratkozás is kalandosra sikerült, mikor májusban az autószerelőnk jóvoltából plusz két hétre maradtunk Szaghalmon, és eme procedúrát apának kellett végrehajtania távvezérléssel...Aztán kiírták az ovi kapujára, hogy leánykánk felvételt nyert a Pillangó csoportba. Hurrá-hurrá, a júniusban szükséges dolgokon átestünk, mint pl. ebéd befizetés csekken s annak visszavitele az oviba. És nem utolsó sorban megismerkedés az épp bent lévő óvónénivel, aki szintén Nóri (bár ő Eleonóri). Amit addig összegereblyéztem magamban, hogy milyen infókra lesz szükségem, azt megtudtam, pl. hogy milyen holmikat kell bevinni.

Már egy ideje azon izgulok, hogy milyen lesz? Kész csoportba megy a gyerek, hogy tud majd beilleszkedni, hogy birkózik meg olyan helyzetekkel, amikkel eddig nem volt szerencséje találkozni? Aztán azon is aggódtam,hogy a ruhatára megfelelő lesz -e?Mert ugye a gyerekek gonoszak tudnak lenni...Erre kedves tapasztalt anyuka nyugtatgatott,hogy ne bolondozzak már, a gyerekek nem foglalkoznak vele. És elmagyarázta, hogy működik ez, hogy egyszer- egyszer elküldik a másikat melegebb éghajlatra, aztán meg később vidáman játszanak együtt...és így tovább.

Szóval, jó előre összeírtam mikre lesz majd szükség. Tornatermi holmi, játszóteres holmi, benti holmi, vésztartalékos holmi, fogmosó felszerelés, váltócipő. Tegnap összekészítettük a felszerelést: tornazsákba a tornacuccot, külön a váltóruhát,  meg a tartalék ruhát, és még a váltócipő is bebújt az oviszsákba. Később megjelent Nóri az Eperke-babával, és közölte, hogy azt elhozza, és betette még azt is a zsákba. Elengedhetetlen kellék az első napon az orvosi igazolás, vagy más néven, egészséges igazolás , az meg a táskámba ugrott bele.Este még összekészítettem a reggeli ruhát, cipőt.

A mobilomat beállítottam 7.00-ra. Aztán 6.30-ra, biztos ami biztos. Aztán még heccelt egy kicsit a férjem ,hogy izguuuulsz, miiii???

Végül Balázs ébresztett 6.20-kor...Jó kényelmesen megittam a kávét, bekaptam egy falatot, hogy csak ne üres gyomorral parázzak tovább, dobtam egy kis sminket, hogy kevésbé legyen terep az arcom, és felöltöztem. A férjem  már tűkön állt, és topogott, vagyis a kopogós biciklis cipőjében járkált, hogy mikor keltem a gyereket. Végül 7.15-kiadtam az engedélyt, mehetsz kelteni. Apa teljes biciklis menetfelszerelésben ébresztgette Nórit. Gyerkőc szeme kipattant, hogy hurrá, megyünk az oviba. Apát kikísértem, s mikor visszaértem, láttam , hogy azért Nóri is izgul kicsit, pont úgy, ahogy én szoktam, reszket, mint aki fázik. Felhajtott egy kis csésze langyos tejet, megmosdottunk, felöltöztünk ,és 8-kor irány az ovi.

Nagy nehezen jutottunk be, mivel a kapucsengőt többször is hiába nyomkodtam, mire egy kifelé tartó jóvoltából sikerült bemenni az épületbe.

Bent az oviban, ami egy belvárosi ház félemeletén van, elkalauzoltak minket a Pillangó csoportba, ahol a másik óvónéni, Kati néni várt minket. Az első benyomás róla is nagyon jó volt (aztán a későbbiek is). Megbeszéltük amit meg kellett, megmutatta a szekrényt, elmondta,melyik polcre melyik ruha menjen, közben Nóri meg már alig várta, hogy bemehessen a csoportszobába a gyerekekhez. Úgy elvegyült, hogy még köszönni is alig tudta előcsalni Kati néni. Végül abban maradtunk, hogy 1-re megyek érte, mert még az elején nem alszik ott. Kati néni még a kezembe nyom egy 3 oldalas, sűrűn kérdésekkel teleírt paprírt, a gyerek személyiség lapja lesz belőle...

A délelőtt gyorsan eltelt. Kitölöttem az ominózus személyiség lapot, ami nagyon részletes volt, a terhesség alatti dolgokról is kérdezett, egészen napjainkig. A kedvenc kérdésem: a gyerek jól tűri e a szidást? Hööööö? Mér, van olyan gyerek,aki igen? Naaa , neeeee....A kettes számú: mivel lehet rá hatni? Anyuka első gondolata :zsarolással. Na, ezt nem írhatjuk így le, legyen az, hogy egyezkedéssel. STB...STB....

Meglepit is készítettem Nórinak, a kedvencét, almás palacsintát vaníliás pudinggal, ennek a receptje ITTEN található. Ebédre nekünk zöldbab főzi volt fasírttal. Balunak is a zöldbabból szedtem ki, joghurtot kevertem bele meg egy kis darab fasírtot.

Egyre mentem vissza az oviba, ahol kati néni azzal fogadott,hogy semmi gond sincs, mintha mindig is ovis lett volna, elvegyül a gyerekek közt, eljátszik. Jah, és ott akar aludni...Miiiiii??????!!!!!Ottaludni? Hát legyen, lássuk mi lesz. Közben Nóri rongyol ki a csoportból, át a mosdóba fogat mosni, közben észrevesz és odaszól: Szia Anya! Hát te? Beköszönni jöttél?

Mire én: Háát, ja, igen, szia Nóri!

No, megbeszélem óvónénivel ,hogy akkor marad a gyerek. Jó, akkor az újabb időpont fél 4. Lefotózom a nagyon fontos infókat, mint befizetés, különórák stb. (Mi angolra megyünk heti 2 alkalom havidíja 4000.-ft, és az úszás, heti 1 alkalom 6000/hó.)Hazafelé jövet körbetelefonáltam a famíliát, hogy mit mondott óvónéni, és hogy nem akar hazajönni a gyerek. Betérek közben a boltba egy kis kenyérért is. Hazaérek, és bámulom kicsit a palacsintát, amit kikészítettem Nórinak a kedvenc toy story-s kistányérjára. Eltelik 2 perc, és csörög a telefon:

Jó napot anyuka!Kati néni vagyok az oviból. Tévedés történt, nem akar itt aludni a Nórika, sír, zokog, fuldoklik a sírástól, tessék sietni.

Anyuka felpattan, még jó,hogy a menetfelszerelést nem sikerült addig itthoni szerkóra cserélnem, és futok lefelé, az utcán még szó szerint is futva mentem. Közben ismét körtelefon a fejleményről. Ismét nehézkes bejutás, majd eljutok a csoportszobába, ahol Nóri a kis ágyikón ül és szepeg. Meglát,odaszalad hozzám, megölel és mondja, hogy :anya, hiányoztál. Erre az óvónéni is megelégedetten nyugtázza, hogy a gyerek mégse annyira önjáró csodabogár s megjegyzi,hogy no ez már mindjárt más üdvözlése anyának, mint az előző. Nyugtatja még ő is kicsit a gyereket, és biztosítja róla,hogy holnap reggel is visszavárja. Elköszönünk és kifelé jövet kiszedjük a szekrényből a szennyest, cipőt váltunk, s indulás haza.

Itthon várja őt a kedvenc palacsinta, mama is, de neki hosszasan csak anya kell, és anyához bújik . Nagy megelégedésemre :-).