Hogy ne teljen el az augusztus bejegyzés nélkül :)
Hol is jártunk? Hát Szeghalmon.
Mit csináltunk? Boldogítottuk a nagyszülőket és pihiztünk.
Mit nem csináltam? Nem főztem ,csak kétszer. Más konyhájában nem akartam randalírozni. Egyszer előadtam a pizzát, ami nagyon finom lett. Készült egy gyerek változat, amin csak sonka volt meg gomba, s persze sajt. Mivel szezon van, így a pizzamártás friss paradicsomból készült, de amúgy minden ugyanaz volt, mint egyébként.
 |
| A felnőtt változat csípős szalámival és némi szalonnával |
A gyerekek nagyon élvezték a kertes ház adta szabadságot. Ugyan kifogtunk két nagy hőhullámot, és végig kitartott a nagy meleg, nem kellett kardigán meg hosszú nadrág, sőt, zokni se.
Baluka megszerette a paradicsomot. Elsőnek egy általam eddig ismeretlen paradicsom nyerte el a tetszését. Kicsi, sárga ás körte formájú, és nagyon finom a neve pedig sárga körte paradicsom.
Második alkalommal a szomszédból kapott apró koktélparadicsomok varázsolták el, annyira, hogy a tövek mellett balhézott, hogy adjak még és még. Nagyon aranyos volt, helyben vagy 10 szemet befalt belőle.
Hamár mindjárt 2 éves a fiatalember és ilyen nagy a hőség, akkor megejtettük az első fagyizást is. Bár a tölcsérből nyalogatás nem ment még simán, inkább harapdálta, de azért ízlett.
Hogy ne csak kajáról legyen már megint szó, hát a gyerekek ismerkedtek kicsit az állatokkal is. Voltunk pónifogaton kocsikázni,Sanyi bácsi Miklós nevű pónija nagy élmény volt a gyerekeknek is, meg nekem is. Nórika eléggé fél az állatoktól mostanság, így ő elfutott a szomszédból mikor meglátta a macskát, Balu viszont maradt és megismert egy tyúkot.
Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor most azt mondanám, hogy míg a gyerekek állatokkal ismerkedtek,én meg állatsággal . Lehet,hogy csúnya így fogalmazni, de hát akkor mondom másként.
Orvoshiány van, mondják sokszor. Hát, most ennek a dolognak a gyakorlati részét sikerült megtapasztalni. Bőrgyógyászat. Ugye ismerős? Mi is ugrik be először? Nekem az, hogy sok-sok ember üldögél sorban órákon át. Szerencsére ezidáig egyszer volt dolgom bőrgyógyászattal, mikor is Nórinak volt valami piros folt a hónaljában....nade nem ezt akartam ecsetelni, hanem, hogy az itt történt Budapesten. Azt hiszem itt se kell előjegyezkedni a szakrendelőben (született:SZTK), hanem itt is ülnek sorban az emberek,mint a verebek a dróton,hiába szupi ötker rendelő. Szóval, telefonon megkérdeztem,hogy akkor most hogyan legyen, és nagyon kedvesen mondták, hogy akkor most izibe fáradjak át, kérjek a recepción sorszámot, aztán menjek fel, álljak az ajtóhoz közel, mivel 2 éves gyerekről volt szó soron kívül behívtak. Gondolom másként sincs ez máshogy, mármint arra gondolok, hogy a gyerekeket előre veszik.
Szóval, történt, hogy a meleg kibabrált velünk és az én pelusos husis babámnak összeérnek a redőcskéi a combhajlatban, és sikerült egy pofás kis pelenka dermatitiszt összeszedni. Persze minden hétvégén történik és rosszabbodik, hát hétfő reggel felhívtam a szeghalmi bőrgyógyászatnak tulajdonított telefonszámot. Előtte megnéztem, hogy csudajó, mert van magánrendelés is, hát akkor irány oda. Igen ám, de gyorsan rájöttem, hogy a privát és az sztk rendelés telefonszáma ugyanaz. Hát végülis ez nem gond. A gond ott kezdődött, hogy mikor 6-án reggel felhívtam a számot, a kedves doktornő azt izente ,hogy 20-a után folytatódik a rendelés....Pffff.
Hát, felhívtuk a szakrendelőt központi számon,hogy most mi van. Aztán megtudtuk, hogy mi nincs. Hát bőrgyógyász. Az csak volt. De az is úgy,hogy Békéscsabáról járt ki heti kétszer. Most meg elment szülni, és nincs helyette más. A privát doktornő meg szabin. Dehát jövő hétre megoldja a város saját erőből, és lesz. Ja. Kérem a bőrgyógyászati gondok meg olyanok, hogy tudnak várni még vagy egy hetet.
Na, ezt jó bő lére eresztettem, de a felháborodásom oka csupán az, hogy itt van egy tízezres városka, van nekije vonzáskörzete is, és nincs bőrgyógyász.
A történet pedig akként folytatódott, hogy e-anyuka e-nagypapa tanácsára előkapta laptopját és keresett magánrendelést Gyulán (ha reklám ha nem, Coronella Orvosi Centrum, mert a doktor bácsival elégedett voltam). Kedden be Gyulára (oda-vissza kb.80 km), vizit háromezerért (pesti árakhoz viszonyítva bagatell), aztán gyorsan a patikába a krémért. Mikor fizettem, azt hittem rosszul hallok. Kérdem mennyi? 325.- forint mondja a patikus néni. Na, pffff.......egy 325 forintos krémért kellett ez a nagy herce-hurca....
Nem is a mi herce-hurcánkról van szó, hanem arról, ha valakinek nincs erre lehetősége,hogy beutazzon Gyulára, Csabára akárhova, rászánjon fél-egy napot meg egy pár ezer forintot...
Erre mondom azt, hogy inkább ilyen dolgokkal kéne foglalkozni....Legyen orvos, ráadásul a bőrgyógyászat elég igénybevett terület, mindig tumultus van,vagy ha átmenetileg nincs is sztk-s orvos, akkor legalább annyira hangolják össze, hogy a privát rendelés elérhető legyen a településen. Sajnos, tapasztalat, hogy a háziorvosok nem kellően felkészültek bőrgyógyászati betegségekben, amit nem is szabad nekik hibaként felróni, mert azt gondolom, a bőrgyógyászat nem egy egyszerű terület.
Nagy volt az idén a szárazság, de a szilvatermés jónak ígérkezik, minden utcában ki vannak támogatva a fák:
Volt még otthon egy adag színes gyurma elrejtve, bontatlan, így egyik délután azzal kreatívkodtunk.
Másik délután pedig varrogattunk. No, nem kell megijedni, sajnos nem táltosodtam be szabás-varrás ügyileg...Nóri kapott egy instant (tűvel-cérnával ellátott) csomagot, csináld magad és kistáska lészen belőle készségfejlesztő játékot.
Ottlétünk alatt zajlott a Boszorkány fesztivál. Sok helyi fellépővel,este nagy koncerttel és tüzijátékkal. Bár mi csak napközben sétáltunk fel kétszer. Először beszereztük a kötelező vásárfiát, megnéztük a mazsorett lányok bemutatóját, végül megáztunk az egyetlen 5 perces záporban ami egy hónap alatt volt...
És persze volt pancsi is a kertben, sok séta, és Balunak kismotoros jövés- menés, mert mostanában a kismotor nélkül egy lépést se tesz. Legújabb felfedezése a kisautók, na, az jöhet minden mennyiségben.
Balu rengeteget változott az egy hónap alatt, sajnos a beszéddel nem állunk jobban, annyival több, hogy mondja,hogy papa, de ennyi. Végül az örömhír, hogy megváltozott Balu elalvási szokása is. Egyedül is elalszik, már nem kell elringatni! Hurrá.
Utolsó nap apuék feltankoltak nekünk mindenféle finom szeghalmi husiból és szalámiból, füstölt szalonnából, s jöttünk hazafelé.
