Egy

Hogy ne teljen el az augusztus bejegyzés nélkül :)

Hol is jártunk? Hát Szeghalmon.

Mit csináltunk? Boldogítottuk a nagyszülőket és pihiztünk.

Mit nem csináltam? Nem főztem ,csak kétszer. Más konyhájában nem akartam randalírozni. Egyszer előadtam a pizzát, ami nagyon finom lett. Készült egy gyerek változat, amin csak sonka volt meg gomba, s persze sajt. Mivel szezon van, így a pizzamártás friss paradicsomból készült, de amúgy minden ugyanaz volt, mint egyébként.

 

A felnőtt változat csípős szalámival és némi szalonnával

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyerekek nagyon élvezték a kertes ház adta szabadságot. Ugyan kifogtunk két nagy hőhullámot, és végig kitartott a nagy meleg, nem kellett kardigán meg hosszú nadrág, sőt, zokni se.

Baluka megszerette a paradicsomot. Elsőnek egy általam eddig ismeretlen paradicsom nyerte el a tetszését. Kicsi, sárga ás körte formájú, és nagyon finom a neve pedig sárga körte paradicsom.

Második alkalommal a szomszédból kapott apró koktélparadicsomok varázsolták el, annyira, hogy a tövek mellett balhézott, hogy adjak még és még. Nagyon aranyos volt, helyben vagy 10 szemet befalt belőle.

Hamár mindjárt 2 éves a fiatalember és ilyen nagy a hőség, akkor megejtettük az első fagyizást is. Bár a tölcsérből nyalogatás nem ment még simán, inkább harapdálta, de azért ízlett.

Nóri nagy nyári kedvence a görögdinnye. Savanyúság helyett is működik az ebédhez.

Hogy ne csak kajáról legyen már megint szó, hát a gyerekek ismerkedtek kicsit az állatokkal is. Voltunk pónifogaton kocsikázni,Sanyi bácsi Miklós nevű pónija nagy élmény volt a gyerekeknek is, meg nekem is. Nórika eléggé fél az állatoktól mostanság, így ő elfutott a szomszédból mikor meglátta a macskát, Balu viszont maradt és megismert egy tyúkot.

Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor most azt mondanám, hogy míg a gyerekek állatokkal ismerkedtek,én meg állatsággal . Lehet,hogy csúnya így fogalmazni, de hát akkor mondom másként.

Orvoshiány van, mondják sokszor. Hát, most ennek a dolognak a gyakorlati részét sikerült megtapasztalni. Bőrgyógyászat. Ugye ismerős? Mi is ugrik be először? Nekem az, hogy sok-sok ember üldögél sorban órákon át. Szerencsére ezidáig egyszer volt dolgom bőrgyógyászattal, mikor is Nórinak volt valami piros folt a hónaljában....nade nem ezt akartam ecsetelni, hanem, hogy az itt történt Budapesten. Azt hiszem itt se kell előjegyezkedni a szakrendelőben (született:SZTK), hanem itt is ülnek sorban az emberek,mint a verebek a dróton,hiába szupi ötker rendelő. Szóval, telefonon megkérdeztem,hogy akkor most hogyan legyen, és nagyon kedvesen mondták, hogy akkor most izibe fáradjak át, kérjek a recepción sorszámot, aztán menjek fel, álljak az ajtóhoz közel, mivel 2 éves gyerekről volt szó soron kívül behívtak. Gondolom másként sincs ez máshogy, mármint arra gondolok, hogy a gyerekeket előre veszik.

 Szóval, történt, hogy a meleg kibabrált velünk és az én pelusos husis babámnak összeérnek a redőcskéi a combhajlatban, és sikerült egy pofás kis pelenka dermatitiszt összeszedni. Persze minden hétvégén történik és rosszabbodik, hát hétfő reggel felhívtam a szeghalmi bőrgyógyászatnak tulajdonított telefonszámot. Előtte megnéztem, hogy csudajó, mert van magánrendelés is, hát akkor irány oda. Igen ám, de gyorsan rájöttem, hogy a privát és az sztk rendelés telefonszáma ugyanaz. Hát végülis ez nem gond. A gond ott kezdődött, hogy mikor 6-án reggel felhívtam a számot, a kedves doktornő azt izente ,hogy 20-a után folytatódik a rendelés....Pffff.

Hát, felhívtuk a szakrendelőt központi számon,hogy most mi van. Aztán megtudtuk, hogy mi nincs. Hát bőrgyógyász. Az csak volt. De az is úgy,hogy Békéscsabáról járt ki heti kétszer. Most meg elment szülni, és nincs helyette más. A privát doktornő meg szabin. Dehát jövő hétre megoldja a város saját erőből, és lesz. Ja. Kérem a bőrgyógyászati gondok meg olyanok, hogy tudnak várni még vagy egy hetet.

Na, ezt jó bő lére eresztettem, de a felháborodásom oka csupán az, hogy itt van egy tízezres városka, van nekije vonzáskörzete is, és nincs bőrgyógyász.

A történet pedig akként folytatódott, hogy e-anyuka e-nagypapa tanácsára előkapta laptopját és keresett magánrendelést Gyulán (ha reklám ha nem, Coronella Orvosi Centrum, mert a doktor bácsival elégedett voltam). Kedden be Gyulára (oda-vissza kb.80 km), vizit háromezerért (pesti árakhoz viszonyítva bagatell), aztán gyorsan a patikába a krémért. Mikor fizettem, azt hittem rosszul hallok. Kérdem mennyi? 325.- forint mondja a patikus néni. Na, pffff.......egy 325 forintos krémért kellett ez a nagy herce-hurca....

Nem is a mi herce-hurcánkról van szó, hanem arról, ha valakinek nincs erre lehetősége,hogy beutazzon Gyulára, Csabára akárhova, rászánjon  fél-egy napot meg egy pár ezer forintot...

Erre mondom azt, hogy inkább ilyen dolgokkal kéne foglalkozni....Legyen orvos, ráadásul a bőrgyógyászat elég igénybevett terület, mindig tumultus van,vagy ha átmenetileg nincs is sztk-s orvos, akkor legalább annyira hangolják össze, hogy a privát rendelés elérhető legyen a településen. Sajnos, tapasztalat, hogy a háziorvosok nem kellően felkészültek bőrgyógyászati betegségekben, amit nem is szabad nekik hibaként felróni, mert azt gondolom, a bőrgyógyászat nem egy egyszerű terület.

 

Nagy volt az idén a szárazság, de a szilvatermés jónak ígérkezik, minden utcában ki vannak támogatva a fák:

 
 Volt még otthon egy adag színes gyurma elrejtve, bontatlan, így egyik délután azzal kreatívkodtunk.

Másik délután pedig varrogattunk. No, nem kell megijedni, sajnos nem táltosodtam be szabás-varrás ügyileg...Nóri kapott egy instant (tűvel-cérnával ellátott) csomagot, csináld magad és kistáska lészen belőle készségfejlesztő játékot.
 

 

Ottlétünk alatt zajlott a Boszorkány fesztivál. Sok helyi fellépővel,este nagy koncerttel és tüzijátékkal. Bár mi csak napközben sétáltunk fel kétszer. Először beszereztük a kötelező vásárfiát, megnéztük a mazsorett lányok bemutatóját, végül megáztunk az egyetlen 5 perces záporban ami egy hónap alatt volt...

 

 

 És persze volt pancsi is a kertben, sok séta, és Balunak kismotoros jövés- menés, mert mostanában a kismotor nélkül egy lépést se tesz. Legújabb felfedezése a kisautók, na, az jöhet minden mennyiségben.

Balu rengeteget változott az egy hónap alatt, sajnos a beszéddel nem állunk jobban, annyival több, hogy mondja,hogy papa, de ennyi. Végül az örömhír, hogy megváltozott Balu elalvási szokása is. Egyedül is elalszik, már nem kell elringatni! Hurrá.

 

 

Utolsó nap apuék feltankoltak nekünk mindenféle finom szeghalmi husiból és szalámiból,  füstölt szalonnából, s jöttünk hazafelé.

 

 



Gyors pénteki ebéd

Itt a jó idő! Ennek örömére a héten bevezettem, hogy ebéd előtt lemegyünk Baluval sétálni. Persze ennek feltétele, hogy az ebéd készen vagy majdnem készen álljon 11-re.
Tegnap ez úgy nézett ki, hogy maradt még húsleves előző napról, és másodiknak káposztás tésztát találtam ki. A káposztát lemenetel előtt lereszeltem, lesóztam, mikor visszajöttünk megpirítottam a káposztát, közben megfőtt a tészta. 
Ma pedig salátaleves volt, és az egyszerűség kedvéért tepsis kaja. Este kivettem a fagyóból 6 szelet tarját, reggelre kiolvadt. Hazafelé bandukolva az oviból, kitaláltam, hogy mi is készüljön belőle. Így jött a tepsis husi krumplival, gondolata. De hogyan is legyen, hogy a husi ne keményedjen meg, ne száradjon ki. Hát persze, az a szép darab füstölt szalonna jutott eszembe, amit múlt háten hoztunk Szeghalomról. Meg hagyma, meg zöldpaprika... No nézzük mi sült ki belőle!

Tepsis husi krumplival

• 6 szelet tarja
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1 zöldpaprika
• kb. 20 dkg füstölt szalonna
• kb. 1 kg krumpli

A vöröshagymát és a zöldpaprikát vékonyra lereszelem a csodareszelőmmel. A krumplit ugyanezen eszközzel meghámozom, és (késsel) vastagabb karikákra vágom. A szalonnából ujjnyi vastag szeleteket vágok.

A tarjaszeletekről leszedem a csontos részt, besózom, egyik oldalát borsozom és őrölt köménymaggal hintem meg. A sütő mélyebb tepsijébe kicsi olajat teszek, két oldalon elrendezem a szelet husikat, középre pedig a krumplit teszem. A husikra halmozok a hagymából és a paprikából, végül a füstölt szalonnából is teszek rá. Ha marad még szalonna, akkor a krumpli tetejére is teszek. A krumplit nem sózom, mert a szalonna pont eléggé sóssá teszi a végére. Lefedem alufóliával a tepsit, és betolom a sütőbe. Mielőtt lementünk bekapcsoltam a sütőt 190 fokra, hadd süldögéljen benne a cuccos.

Egy óra elteltével hazaértünk, és isteni illat fogadott minket. Benéztem a fólia alá, egy villával megszúrtam a husikat, és isteni puhák voltak, a krumpli is jó volt, kicsit átkevertem, leszedtem a fóliát, és hagytam még bent 5-6 percig.

A végeredmény:

Házi almapaprikával isteni finom volt!

Balu első szülinapja

Először is, jó hűs lett kint az idő, de! még nem kellett a fűtést bekapcsolnunk (22 fok van a nagyszobakonyhában,ugyanennyi a szülői szobában), kösznhetően annak, hogy az uram nem kis munkával megjavította az ablakokat, résmentesített, szigetelt, festett, és tetettünk fel nyár elején duplo-duplex rendszert. Mostmár csak egy a bánat, amin sajna nem tudunk segíteni, hogy a gyerekszoba nagy fala sajnos "hideg", a hátsó lépcsőházzal szomszédol, és hát abban a szobában ezért 1 fokkal kevesebb van, mint máshol.

No, de térjünk rá a hét nagy eseményére, a fiatalember első szülinapjára. Olyan, mintha tegnap született volna kicsi Balu, pedig már egy éves...

Hol is tartunk? Hát, szép nagy a Balu : 13,1 kg-hoz társul úgy 85 cm, és már 92-es felsőruházatot hordunk. Nagy lábon is élünk, 22-es a cipőméretünk. Megállapítható tehát, hogy fizikai paramétereink megfelelnek egy másfél éves gyerkőcének...

Az étvágyunk remek, sőt, még attól is jobb! Jó hír, hogy kezdünk rájönni, a fogacskákkal rágni kell! Már nem öklendezünk egy-egy kisebb darab ételtől,hanem rágó mozdulatokat teszünk, 8 kis fogacskánk segítségével pedig puha ételekből harapunk le (vagy pusztán szeretetből harapdosunk anyát,mamát). Az ételek iránti kíváncsiságunk pedig jószerivel kimeríthetetlen.

Szerencsére a mozgásfejlődésünk is remek, már két lábon tipegünk, egyre kevesebbet mászunk, mit tipegünk, néha már egyenest hasítunk, menetelés közben azért még egyensúlyozunk, de közben jó hangosan kiabálunk örömünkben, sőt, úgy is megy a járás, hogy közben van valami a kezünkben, vagy a szánkban. És már meg is tudunk fordulni, irányt változtatni hirtelen. A felállás még csak úgy megy, ha kapaszkodunk valamiben (hát, azért csak nehéz a hátsó fél...)

A nagy napra kétszer is készültünk. Egyszer azon a napon, amikor is előadtam a túrós gyümölcsös tortát, amit kisebb előtanulmányok előztek meg, nevezetesen a gugliba beírva, hogy első szülinapi torta, szülinapi torta egy évesnek stb.....Aztán néhány lap megtekintése után megszületett a remekmű, a túrós-banános Balutorta.

Túrós-banános Balutorta

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 2 ek hideg víz
• 4 csapott ek cukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 4 csapott ek liszt
• 1/2 cs. sütőpor
• 1/4 kg túró
• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 4 dl tej
• 1 citrom reszelt héja
• 1 cs. vaníliás cukor
• 3 ek cukor
• 2 ek. porcukor
• 2-3 banán
• 15-20 szem aszalt áfonya
• a tetejére tortazselatin

No nem kell megijedni hozzávalók sorától! Sem a tejtől, sem a tésztában lévő tojásfehérjétől, ha nem okozott eddig gondot a tejtermék meg a tojássárga. A baba egyébként se fog még fél szeletet se megenni belőle...(No,ahhoz képest,hogy olyat is olvastam, hogy tejszínnel meg nyers tojássárga használattal adtak elég népszerű babás helyen első szülinapi torta recepteket....)

Először is, kivajazunk, lisztezünk egy gyümölcstorta formát. Előmelegítjük a sütőt 160-170 fokra. Közben az első helyen felsorolt hat hozzávalóból  vizes piskótát készítünk. A formába töltött tésztát egy kényelmes pelenkázásnyi idő alatt készre sütjük.

A krémhez a túrót villával áttörjük, belekeverünk 1 cs. vaníliás cukrot, a porcukrot és a jó alaposan megmosott citrom reszelt héját. A pudingot 3 ek cukorral 4 dl tejjel megfőzzük, kihűtjük és a túróhoz keverjük. Ez a krém kerül a tortalapra. Rákarikázzuk a banánokat, szépen elrendezve. Hogy ne legyen egyszínű a torta, szórjunk a banánkarikák közé aszalt áfonyát.

Az elkészült tortát bevonjuk tortazselatinnal. (Az ötkeres tortazselatinhoz csak ennyi a megjegyzésem: véletlenül se tegyünk hozzá 2,5- 3 dl vizet, amit a használati leírás ír, 2 dl folyadék untig elég...)

És az eredmény:

Hétvégén a nagyszülők érkeztek, természetesen egy tortával Szeghalomról :-), ami nem volt más, mint csokitorta klasszik marcipán huzattal (a képen nem látszik, de a torta oldala világoskék).

A menüt illetően arra törekedtem,hogy szombaton ne nagyon kelljen a konyhában aszalódni, tehát pénteken anyósom elkészítette a töltött káposztát, amit szombaton már csak melegíteni kellett, anyu meg hozott isteni tyúkhúslevest, csak tészát kellett főzni hozzá. Balu is tömte magába a levest, cérnametélttel, nem is nagyon óhajtott mást enni, háromszor kellett szedni a tányérjéba...Azért utána még megkóstolta a töltött káposzta töltelékét is , ami szintén ízlett neki. Azért ezek mellé a finomságok mellé összeütöttem egy fincsi sajtos pogit,amit persze Balu sem hagyott ki, ahogy észrevette, hogy az asztalon van valami ennivaló,addig nyújtózott, míg meg nem szerzett egyet...kettőt.

A mai menü pedig zellerkrém leves volt, és finom friss disznóhúsból pecsenye sütve. Közvetlenül sütés előtt besóztam a husit, nem tettem alá se vizet, se zsírt, csak betettem 210 fokra a sütőbe lefedve úgy 70 percre, majd ekkor miután lecsekkoltam, hogy puha a husi, levettem a fedést, dobtam alája egészben,héjasan fokhagymagerezdeket, és további 15 percig sütöttem, amikor is a husidarabokat megfordítottam, és újabb 10 perc alatt szép pirosra sütöttem. Volt hozzá tepsis krumpli, savanyúságnak csalamádé és cékla. A husi természetesen Szeghalomról érkezett, a hurkával, sütnivaló kolbásszal, füstölt kolbásszal, kolbásszal töltött karajjal, és karajjal együtt.

Persze ezen hosszú felsorolásban szereplő cuccok a fagyasztóba vándoroltak. Egyelőre...:-)

Mit esznek a gyerekek?

Szeghalmi látogatásaink rendszerint úgy végződnek, hogy felpakolva jövünk haza fincsi házi hentesáruval Csordás Lalitól. Merthogy itt Pesten nem kapni finom hurkát, kolbászt, a jó kenyérről nem is beszélve! A pesti sütnivaló  kolbász így néz ki: berakod sülni, kijön belőle egy csomó víz, és a végén egy fonnyadt kis izé marad, ami olyan gumis, hogy egy kutya is rágókának nézné. Brrrrrrrrrr....No, ehhez képest a sárréti: berakod sülni, víz nemigen jön belőle, csak egy kis zsír, és nem aszódik össze, fincsi, a gumis, kemény állagról pedig szó sincs. És hogy hogy jön a gyerekek evészetéhez mindez? Hát úgy,hogy fincsi disznóság ide vagy oda, Nórika nem hajlandó enni belőle, bár ezt nem rovom fel neki, ugyanis ezek elég fűszeres cuccok, ugye a hurka kicsit borsos, a kolbász néha csípős. Ugyan most megkóstolta a hurkát, ami ízlett neki, de aranyosan megjegyezte, hogy anya, csikizi a nyelvem a hurka. Mármint a bors,de ezt ő nem tudja. Tehát ilyenkor anya igyekszik kreatív lenni, és készíteni valami finomságot a kislányának, aminek a készítésében a kicsi is részt vehet.

Múltkor a következőt készítettem:

Sajttal- almával töltött rántott párizsi

Hozzávalók (egy darabhoz):

• 2 szelet kb.fél centi vastag párizsi
• 1 szelet lapsajt vagy bármilyen vékony sajt
• 1 szelet alma
• a panírozáshoz liszt, tojás, morzsa
• kisütéshez olaj

A két szelet párizsi közé beszabjuk a sajtot, az almát, és a párizsi szeletek közé rakjuk őket. Panírozzuk, sütjük.

Múlt héten vettem egy darab főtt füstölt lapockát, így húsvéti előzetesnek, ennek a felhasználásával készült a következő fincsiség:

Zöldséges-sonkás torta

Hozzávalók:

• fél fej vöröshagyma (kisebb fejből is elég)
• kb. 25 dkg füstölt főtt lapocka (de lehet bármilyen f.f. hús)
• fél kiló vegyes zöldség, én zöldborsót, répát és brokkolit használtam
• fél reszelt krumpli
• 1 egész tojás
• sajt
• a forma kikenéséhez olaj és zsemlemorzsa

A vöröshagymát és a f.f húst aprítón apróra darálom. Közben a zöldségeket puhára párolom, a f.f hús sósságától függően lehet, hogy sót se igényel, vagy csak nagyon keveset. Hogy szép színű maradjon a zöldség, tehetünk a vízbe egy késhegynyi szódabikarbónát. Mikor megpuhultak a zöldségek, krumplinyomóval áttöröm, s ha hűlt egy kicsit, akkor a hagymához és a húshoz adom. Ráütöm a tojást, anagylyukú reszelőn belereszelem a krumplit, és összekeverem. Vagy a gyerek keveri össze.  Én egy 18 centis tortaformát kentem ki, de bármilyen forma megteszi, amibe a belesimítom a massza felét, majd nagyobb lyukú reszelőn sajtot reszelek a rétegre, kvázi töltelékként. Majd jöhet a massza másik fele, végül újabb sajtreszelés a tetejére. 190 fokra előmelegített sütőbe tolom, kb 20 perc alatt átsütöm, míg a sajt aranyszínű nem lesz. Krumplipürével, rizzsel, vagy salátával tálalom.

Ha kicsit bizalmatlan lenne a gyerkőc, akkor majonézzel tuningolom, és biztos a siker.

Most jöjjön néhány szó a legkisebb evéséről. Hihetetlenül különbözik Nóri és Balázs ezen a téren is. Míg Nóri fél évesen alig volt több mint 6 kiló, és állandó görcsölés ment az evés körül, Balázs most valamivel több, mint 8 kiló, és olyan mennyiségeket eszik, amiket én elképzelhetetlennek véltem Nórinál. Azért nem egy fél disznót,  de már ott tartunk 3 hét után, hogy 160 gramm főzeléket eszik délben, és tízóraira is hasonló mennyiségű gyümölcsöt.

Szóval, a tízóraival kezdtük ugye, reszelt almával. Aztán jött az őszibarack, persze ez üveges bébidesszert formában. Majd a kettő keveréke. 

Délben az alma-krumplival volt az első, aztán jött a sárgarépa-krumpi, majd a sütőtök, cékla-krumpli. Eleinte fele-fel volt a krumpli és a zöldség arány, aztán 2/3-ad zöldség 1/3-ad krumplira billentettem. A krumplit persze nem muszáj beletenni, az dúsítás képpen van. Ha a babának elég a zöldség maga, az is rendben van. A krumpliról még annyit, hogy kényes jószág. Ugye a babakaják úgy készülnek, hogy összeturmixoljuk a megpárolt zöldségeket. Ha kevéske krumpli van a cuccban, akkor nincs gond. De ha csak krumpliról van szó, vagy több a krumpli, akkor gond lehet, ha turmixolunk, vagy botmixerezünk. Ugyanis, az éles kés a keményítő szemcséket sok-sok kis darabra szedi, és végül kapunk egy hihetetlen jó tapadós valamit, amivel kiválóan ragaszthatunk vagy ilyesmi, de a baba úgy fogja kiköpni, hogy csak úgy száll. Szóval, ha sok a krumpli,akkor inább krumplinyomón nyomjuk át, semmi esetre ne turmixoljuk. 

A cékla krumpli furán hangzik, de a cékla egy nagyon édes gyökérzöldség. Sok helyen úgy írják le, hogy az apróra vágott céklát annyi vízben pároljuk puhára, amennyi ellepi. Persze az életben nem fog ennyike vízben puhára párolódni, szóval 2-3 alkalommal utána kell tölteni a vizet, mert a céklának kell vagy 40 perc mire megpuhul...(hiszen csak gondoljuk meg, meddig főzzük, mikor salátának készítjük...)

Pár szó a gabonafélékről, hiszen már fél évesen lehet néhánnyal kísérletetezni. Persze gluténmentesen! Mi egyelőre a rizspépet próbáltuk (én személy szerint a dm-ben kaphatót vettem, ami mellesleg bio). Ez egy tök ízelten pempő lesz, meleg vízben kell elkavarni az óhajtott mennyiséget. Én úgy adom a Balázsnak, hogy keverek hozzá bébigyümölcsöt (őszibarack vagy alma-őszi), így nagyon szereti, viszont már van annyira ínyenc, hogy magában nem. A rizspehelyből viszont kicsit kevesebbet rakok,mint a dobozra írt mennyiség, különben betonkemény lesz a "pép". Viszont sokaldalúan használható: sűrítésre, dúsításra,gyümölcsösen stb. Így ebédet is készíthetünk, de én már bepróbálkoztam este fürdetés előtt is vele. Sajna az éjszaka így is felébred 4 óránként, tehát annyira nem telítette a pocit...

A sütőtökről annyit, hogy azt nem én készítettem, hanem üveges változatban vettem, azt hiszem almával vagy krumplival kevertet. Bala nagyon szerette, viszont a székletben okozott egy kis keményedést, úgyhogy most parkoló pályán van ez a zöldség úgy 2-3 hétre. Egyébként Nórinál is ugyanez volt a helyzet, hogy szerette, de nála is hasonló problémát okozott, ezért ő sok-sok próbálkozás után kb. 10 hónapos koráig nem is ehette.