Már az óvodai beiratkozás is kalandosra sikerült, mikor májusban az autószerelőnk jóvoltából plusz két hétre maradtunk Szaghalmon, és eme procedúrát apának kellett végrehajtania távvezérléssel...Aztán kiírták az ovi kapujára, hogy leánykánk felvételt nyert a Pillangó csoportba. Hurrá-hurrá, a júniusban szükséges dolgokon átestünk, mint pl. ebéd befizetés csekken s annak visszavitele az oviba. És nem utolsó sorban megismerkedés az épp bent lévő óvónénivel, aki szintén Nóri (bár ő Eleonóri). Amit addig összegereblyéztem magamban, hogy milyen infókra lesz szükségem, azt megtudtam, pl. hogy milyen holmikat kell bevinni.
Már egy ideje azon izgulok, hogy milyen lesz? Kész csoportba megy a gyerek, hogy tud majd beilleszkedni, hogy birkózik meg olyan helyzetekkel, amikkel eddig nem volt szerencséje találkozni? Aztán azon is aggódtam,hogy a ruhatára megfelelő lesz -e?Mert ugye a gyerekek gonoszak tudnak lenni...Erre kedves tapasztalt anyuka nyugtatgatott,hogy ne bolondozzak már, a gyerekek nem foglalkoznak vele. És elmagyarázta, hogy működik ez, hogy egyszer- egyszer elküldik a másikat melegebb éghajlatra, aztán meg később vidáman játszanak együtt...és így tovább.
Szóval, jó előre összeírtam mikre lesz majd szükség. Tornatermi holmi, játszóteres holmi, benti holmi, vésztartalékos holmi, fogmosó felszerelés, váltócipő. Tegnap összekészítettük a felszerelést: tornazsákba a tornacuccot, külön a váltóruhát, meg a tartalék ruhát, és még a váltócipő is bebújt az oviszsákba. Később megjelent Nóri az Eperke-babával, és közölte, hogy azt elhozza, és betette még azt is a zsákba. Elengedhetetlen kellék az első napon az orvosi igazolás, vagy más néven, egészséges igazolás , az meg a táskámba ugrott bele.Este még összekészítettem a reggeli ruhát, cipőt.
A mobilomat beállítottam 7.00-ra. Aztán 6.30-ra, biztos ami biztos. Aztán még heccelt egy kicsit a férjem ,hogy izguuuulsz, miiii???
Végül Balázs ébresztett 6.20-kor...Jó kényelmesen megittam a kávét, bekaptam egy falatot, hogy csak ne üres gyomorral parázzak tovább, dobtam egy kis sminket, hogy kevésbé legyen terep az arcom, és felöltöztem. A férjem már tűkön állt, és topogott, vagyis a kopogós biciklis cipőjében járkált, hogy mikor keltem a gyereket. Végül 7.15-kiadtam az engedélyt, mehetsz kelteni. Apa teljes biciklis menetfelszerelésben ébresztgette Nórit. Gyerkőc szeme kipattant, hogy hurrá, megyünk az oviba. Apát kikísértem, s mikor visszaértem, láttam , hogy azért Nóri is izgul kicsit, pont úgy, ahogy én szoktam, reszket, mint aki fázik. Felhajtott egy kis csésze langyos tejet, megmosdottunk, felöltöztünk ,és 8-kor irány az ovi.
Nagy nehezen jutottunk be, mivel a kapucsengőt többször is hiába nyomkodtam, mire egy kifelé tartó jóvoltából sikerült bemenni az épületbe.
Bent az oviban, ami egy belvárosi ház félemeletén van, elkalauzoltak minket a Pillangó csoportba, ahol a másik óvónéni, Kati néni várt minket. Az első benyomás róla is nagyon jó volt (aztán a későbbiek is). Megbeszéltük amit meg kellett, megmutatta a szekrényt, elmondta,melyik polcre melyik ruha menjen, közben Nóri meg már alig várta, hogy bemehessen a csoportszobába a gyerekekhez. Úgy elvegyült, hogy még köszönni is alig tudta előcsalni Kati néni. Végül abban maradtunk, hogy 1-re megyek érte, mert még az elején nem alszik ott. Kati néni még a kezembe nyom egy 3 oldalas, sűrűn kérdésekkel teleírt paprírt, a gyerek személyiség lapja lesz belőle...
A délelőtt gyorsan eltelt. Kitölöttem az ominózus személyiség lapot, ami nagyon részletes volt, a terhesség alatti dolgokról is kérdezett, egészen napjainkig. A kedvenc kérdésem: a gyerek jól tűri e a szidást? Hööööö? Mér, van olyan gyerek,aki igen? Naaa , neeeee....A kettes számú: mivel lehet rá hatni? Anyuka első gondolata :zsarolással. Na, ezt nem írhatjuk így le, legyen az, hogy egyezkedéssel. STB...STB....
Meglepit is készítettem Nórinak, a kedvencét, almás palacsintát vaníliás pudinggal, ennek a receptje ITTEN található. Ebédre nekünk zöldbab főzi volt fasírttal. Balunak is a zöldbabból szedtem ki, joghurtot kevertem bele meg egy kis darab fasírtot.
Egyre mentem vissza az oviba, ahol kati néni azzal fogadott,hogy semmi gond sincs, mintha mindig is ovis lett volna, elvegyül a gyerekek közt, eljátszik. Jah, és ott akar aludni...Miiiiii??????!!!!!Ottaludni? Hát legyen, lássuk mi lesz. Közben Nóri rongyol ki a csoportból, át a mosdóba fogat mosni, közben észrevesz és odaszól: Szia Anya! Hát te? Beköszönni jöttél?
Mire én: Háát, ja, igen, szia Nóri!
No, megbeszélem óvónénivel ,hogy akkor marad a gyerek. Jó, akkor az újabb időpont fél 4. Lefotózom a nagyon fontos infókat, mint befizetés, különórák stb. (Mi angolra megyünk heti 2 alkalom havidíja 4000.-ft, és az úszás, heti 1 alkalom 6000/hó.)Hazafelé jövet körbetelefonáltam a famíliát, hogy mit mondott óvónéni, és hogy nem akar hazajönni a gyerek. Betérek közben a boltba egy kis kenyérért is. Hazaérek, és bámulom kicsit a palacsintát, amit kikészítettem Nórinak a kedvenc toy story-s kistányérjára. Eltelik 2 perc, és csörög a telefon:
Jó napot anyuka!Kati néni vagyok az oviból. Tévedés történt, nem akar itt aludni a Nórika, sír, zokog, fuldoklik a sírástól, tessék sietni.
Anyuka felpattan, még jó,hogy a menetfelszerelést nem sikerült addig itthoni szerkóra cserélnem, és futok lefelé, az utcán még szó szerint is futva mentem. Közben ismét körtelefon a fejleményről. Ismét nehézkes bejutás, majd eljutok a csoportszobába, ahol Nóri a kis ágyikón ül és szepeg. Meglát,odaszalad hozzám, megölel és mondja, hogy :anya, hiányoztál. Erre az óvónéni is megelégedetten nyugtázza, hogy a gyerek mégse annyira önjáró csodabogár s megjegyzi,hogy no ez már mindjárt más üdvözlése anyának, mint az előző. Nyugtatja még ő is kicsit a gyereket, és biztosítja róla,hogy holnap reggel is visszavárja. Elköszönünk és kifelé jövet kiszedjük a szekrényből a szennyest, cipőt váltunk, s indulás haza.
Itthon várja őt a kedvenc palacsinta, mama is, de neki hosszasan csak anya kell, és anyához bújik . Nagy megelégedésemre :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése