2011. október 16., vasárnap

Balu első szülinapja

Először is, jó hűs lett kint az idő, de! még nem kellett a fűtést bekapcsolnunk (22 fok van a nagyszobakonyhában,ugyanennyi a szülői szobában), kösznhetően annak, hogy az uram nem kis munkával megjavította az ablakokat, résmentesített, szigetelt, festett, és tetettünk fel nyár elején duplo-duplex rendszert. Mostmár csak egy a bánat, amin sajna nem tudunk segíteni, hogy a gyerekszoba nagy fala sajnos "hideg", a hátsó lépcsőházzal szomszédol, és hát abban a szobában ezért 1 fokkal kevesebb van, mint máshol.

No, de térjünk rá a hét nagy eseményére, a fiatalember első szülinapjára. Olyan, mintha tegnap született volna kicsi Balu, pedig már egy éves...
Hol is tartunk? Hát, szép nagy a Balu : 13,1 kg-hoz társul úgy 85 cm, és már 92-es felsőruházatot hordunk. Nagy lábon is élünk, 22-es a cipőméretünk. Megállapítható tehát, hogy fizikai paramétereink megfelelnek egy másfél éves gyerkőcének...
Az étvágyunk remek, sőt, még attól is jobb! Jó hír, hogy kezdünk rájönni, a fogacskákkal rágni kell! Már nem öklendezünk egy-egy kisebb darab ételtől,hanem rágó mozdulatokat teszünk, 8 kis fogacskánk segítségével pedig puha ételekből harapunk le (vagy pusztán szeretetből harapdosunk anyát,mamát). Az ételek iránti kíváncsiságunk pedig jószerivel kimeríthetetlen.
Szerencsére a mozgásfejlődésünk is remek, már két lábon tipegünk, egyre kevesebbet mászunk, mit tipegünk, néha már egyenest hasítunk, menetelés közben azért még egyensúlyozunk, de közben jó hangosan kiabálunk örömünkben, sőt, úgy is megy a járás, hogy közben van valami a kezünkben, vagy a szánkban. És már meg is tudunk fordulni, irányt változtatni hirtelen. A felállás még csak úgy megy, ha kapaszkodunk valamiben (hát, azért csak nehéz a hátsó fél...)

A nagy napra kétszer is készültünk. Egyszer azon a napon, amikor is előadtam a túrós gyümölcsös tortát, amit kisebb előtanulmányok előztek meg, nevezetesen a gugliba beírva, hogy első szülinapi torta, szülinapi torta egy évesnek stb.....Aztán néhány lap megtekintése után megszületett a remekmű, a túrós-banános Balutorta.

Túrós-banános Balutorta

Hozzávalók:

  • 2 tojás
  • 2 ek hideg víz
  • 4 csapott ek cukor
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • 4 csapott ek liszt
  • 1/2 cs. sütőpor
  • 1/4 kg túró
  • 1 cs. vaníliás pudingpor
  • 4 dl tej
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • 3 ek cukor
  • 2 ek. porcukor
  • 2-3 banán
  • 15-20 szem aszalt áfonya
  • a tetejére tortazselatin
No nem kell megijedni hozzávalók sorától! Sem a tejtől, sem a tésztában lévő tojásfehérjétől, ha nem okozott eddig gondot a tejtermék meg a tojássárga. A baba egyébként se fog még fél szeletet se megenni belőle...(No,ahhoz képest,hogy olyat is olvastam, hogy tejszínnel meg nyers tojássárga használattal adtak elég népszerű babás helyen első szülinapi torta recepteket....)
Először is, kivajazunk, lisztezünk egy gyümölcstorta formát. Előmelegítjük a sütőt 160-170 fokra. Közben az első helyen felsorolt hat hozzávalóból  vizes piskótát készítünk. A formába töltött tésztát egy kényelmes pelenkázásnyi idő alatt készre sütjük.
A krémhez a túrót villával áttörjük, belekeverünk 1 cs. vaníliás cukrot, a porcukrot és a jó alaposan megmosott citrom reszelt héját. A pudingot 3 ek cukorral 4 dl tejjel megfőzzük, kihűtjük és a túróhoz keverjük. Ez a krém kerül a tortalapra. Rákarikázzuk a banánokat, szépen elrendezve. Hogy ne legyen egyszínű a torta, szórjunk a banánkarikák közé aszalt áfonyát.
Az elkészült tortát bevonjuk tortazselatinnal. (Az ötkeres tortazselatinhoz csak ennyi a megjegyzésem: véletlenül se tegyünk hozzá 2,5- 3 dl vizet, amit a használati leírás ír, 2 dl folyadék untig elég...)
És az eredmény:



Hétvégén a nagyszülők érkeztek, természetesen egy tortával Szeghalomról :-), ami nem volt más, mint csokitorta klasszik marcipán huzattal (a képen nem látszik, de a torta oldala világoskék).

A menüt illetően arra törekedtem,hogy szombaton ne nagyon kelljen a konyhában aszalódni, tehát pénteken anyósom elkészítette a töltött káposztát, amit szombaton már csak melegíteni kellett, anyu meg hozott isteni tyúkhúslevest, csak tészát kellett főzni hozzá. Balu is tömte magába a levest, cérnametélttel, nem is nagyon óhajtott mást enni, háromszor kellett szedni a tányérjéba...Azért utána még megkóstolta a töltött káposzta töltelékét is , ami szintén ízlett neki. Azért ezek mellé a finomságok mellé összeütöttem egy fincsi sajtos pogit,amit persze Balu sem hagyott ki, ahogy észrevette, hogy az asztalon van valami ennivaló,addig nyújtózott, míg meg nem szerzett egyet...kettőt.


A mai menü pedig zellerkrém leves volt, és finom friss disznóhúsból pecsenye sütve. Közvetlenül sütés előtt besóztam a husit, nem tettem alá se vizet, se zsírt, csak betettem 210 fokra a sütőbe lefedve úgy 70 percre, majd ekkor miután lecsekkoltam, hogy puha a husi, levettem a fedést, dobtam alája egészben,héjasan fokhagymagerezdeket, és további 15 percig sütöttem, amikor is a husidarabokat megfordítottam, és újabb 10 perc alatt szép pirosra sütöttem. Volt hozzá tepsis krumpli, savanyúságnak csalamádé és cékla. A husi természetesen Szeghalomról érkezett, a hurkával, sütnivaló kolbásszal, füstölt kolbásszal, kolbásszal töltött karajjal, és karajjal együtt.
Persze ezen hosszú felsorolásban szereplő cuccok a fagyasztóba vándoroltak. Egyelőre...:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése