2011. október 30., vasárnap

A mi denevérünk

Néhány évvel ezelőtt baracklekvár befőzésre készülődtünk. Késő délután értünk haza a gyümölccsel, csak másnap akartunk nekifogni a munkának. A férjem a nagy melegre való tekintettel kitalálta, hogy a ládákat egy jó szellős helyre kell elhelyezni a lakásban, és erre pont megfelel anyósom szobája. Oda is tette a ládákat az ablakba. Késő este jön be anyósom kb. halálra rémülve, hogy van bent két nagy valami bogár vagy nem is tudja mi a falon, mert nem merte felkapcsolni a villanyt, csak épp elaludt tv nézés közben, s mikor felébredt, látta a két valamit a falon a tv fényében. No, a férjem bement, s megállapította, hogy az ottan a falon biza' két denevér. A denevér sztori vége az lett, hogy az uram a partvis segítségével hősiesen kikergette a bőregereket, amiket valószínűleg a  gyümölcs csalogatott be.
Ezt a kis szösszenetet azóta is meséljük, Nórinak is nagyon tetszik. No, hát így született meg ma a MintaMókus nyomán a guriga denevérünk. (Ami egyébként halloween apropóján is hasznos lehet, de itt nem erről van szó)


Az eredeti leírásban dekorgumi szerepel a fekete részekhez, de jó hozzá a karton is, így esett, hogy akril festékkel festettük le a papírgurigát és a denevér egyéb testrészeit is.

A mai napot illetően, mikor is óraátállítás vagyis visszaállítás van, ami mindig bekavar, megkavar stb., délelőtt elszaladtunk bevásárolni, onnan visszatérve egy óra alatt kreáltam ebédet:volt még sütőtökös krémleves tegnapról, és ahogy beestünk az ajtón, már toltam is be a sütőbe a kolbásszal töltött szűzpecsenyét, amit majdnem elfelejtettem megsózni, hihihi. Már épp húztam rá a fóliát, mikor berémlett, hogy hoppá, só! No, elrámoltam, aztán egy másik tepsiben,amiben történetesen kolbászzsír volt, a zsír felforrósítása után raktam pucolt, nagyobb hasábokra vágott krumplit, és az is ment be a sütőbe. Mikor elkészült, hogy továbbra se unatkozzon bent a húsos tepsi egyedül, betoltam egy sütőtökkel megrakottat is.
Ebéd után pedig készítettem egy nagy adag tejberizst délutáni nasinak, vacsira, vacsi utánra. Annyira megszállt ez a mókás szendvics készítési szellem, hogy vacsira ismét kreáltam Nórinak egy hasznosnak bizonyuló darabot. Hasznos volt, mert mind egy szálig elfogyott, sőt, már megint olyan fordult elő, ami eddig még nemigen: a leányzó paradicsomot meg paprikát evett! Hát, így nézett ki az ízletes pofa:
Alap:zsemle kettévágva, vajazva, rajta a felvágottféle, haj gyanánt reszelt sajt, szem és száj majonézből, fül meg paradicsomból.
Jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése