2011. július 29., péntek

Lecsó, kukorica, dinnye, palacsinta, avagy majdnem strand hangulat

Beindult a július végi névnapozás. Az első adag vendéget le is tudtam ma. Persze Tündi szabadkozott, hogy ne készüljek nagyon, épp csak felugranak. Jó-jó, de akkor is kell valami...valami, ami nem annyira asztalhoz ülős.
Annyit tudtam, hogy délre lecsós szelet készül tarhonyával , mivel minap a hűtő leolvasztás kapcsán felfedeztem, hogy van egy adag tarja a fagyóban...Szóval, a hússzeletekről lefejtettem a csontot, ezután a kiskukta magához ragadta az irányítást (ahogy ő mondja) no meg a klopfolót (nagyon cuki kis klopfolónk van, nem a régi fa dumszli), és jó alaposan ellátta a baját a husi rostoknak. Anya eztán kicsit besózta a hússzeleteket, mellesleg előkészítette a hagymát, paprikát, paradicsomot. Nóri kuktalány beforgatta lisztbe a hússzeleteket, amiket eztán anya kevés olajon hirtelen átsütött, majd félretett (általában ebben a zsiradékban szoktam elkészíteni utána a lecsót, de ezt a módot csak akkor ajánlom, ha teflonedényben készül az étel).Eztán kivettem a zsírt a hűtőből, azt a jóféle, szeghalmi sült zsírt:-), és azon megfonnyasztottam a hagymát, s szó mi szó, elkezdtem készíteni a lecsót (ezt mindenki csinálja úgy,ahogy tudja, akarja stb...). Kis kuktalány élénken érdeklődött a zsír után,hogy akkor az most miből, meg hogyan, meg akkor ő megkóstolná, mint zsíros kenyér. Persze nem ízlett, de anya vérszemet kapott, kicsit megszórta sóval, és csempészett rá a felkarikázott paradicsomból. Hmmm...isteni volt!
Szóval, ahogy utolsó mozzanatként  belelapátoljuk a lecsóba a paradicsomot, akkor beletoljuk az előre átsütött hússzeleteket is, és készre főzzük. Köretnek tarhonyát, rizst, esetleg sült krumplit lehet tálalni.Hála a kis kuktalány áldásos húsklopfolásának (ami még a deszkán is nyomot hagyott:-))tökéletesen puha husi lett a végeredmény, mindenki nagy megelégedésére, merthogy mindenki kétszer szedett:-D. Ja, és még Bala is megkóstolta a szaftot, és nagyon, de nagyon ízlett neki:-D. A kis haspókica, ma bepótolta amit tegnap kihagyott, ugyanis tegnap nem evős nap volt, semmi kanalast nem evett, jószerivel csak tápszert...

Hát, a tegnap estém azzal ment el, hogy azon törtem a fejem, mit is készítsek mire jönnek Tündiék. Első körben jó ötletnek tünt a hamburger, gondoltam veszek darált húst vegyesen marha-sertést, majd kavarok belőle jó kis hambipogit, lövünk valahol hamburger zsömit, és még jól megtömjük az egészet salival, savanyúval, ketchuppal, majonézzel, mustárral. Aztán ezt az ötletet elvetettem.
Jött viszont a kettes számú: a lángos. Hmmm, jó kis tejfölös, sajtos, fokhagymás... Ugyan nincs itthon élesztő, de sebaj ,reggel le lehet szaladni, beszerezni, bedagasztani. Erre az én jó uram azt mondta, hogy ő most azt nem kívánja,legyen inkább palacsinta. No, jó, beadtam a derekamat, főként, mert eszembe jutott, hogy mostanság a túrókat csak a fagyasztónak vettem, van is bent vagy 75 deka, jó kis túrós palacsintát rittyentek belőle. Így is lett.


 Mikor hazajött az uram, jól elláttam feladattal, többek közt, menjen, hozzon egy dinnyét. Hozott is, egy 11,3 kilósat:-D. Jó édes volt, igaz kicsit vastag héjjal megáldva, de azért fincsi! Jól is jött a palacsinta után. Aztán előrukkoltunk a kukoricával. Tegnap hozott Andris főzni való kukoricát, egy újabb technológiával, miszerint ne főzzük vízben, hanem tegyük a mikróba. És be is jött, 6 perc/cső, és isteni fincsi! Nem áznak ki az ízek, édes kukoricát kapunk nagyon hamar, frissen! Tessék csak bátran kipróbálni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése